Kohán György 95 évvel ezelőtt, február 22-én született Gyulaváriban. Az alsó-polgáriban figyelt fel tehetségére József Dezső festő és rajztanár. Az ő javaslatára kezdte meg tanulmányait Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1928 és 1929 között Glatz Oszkár növendéke volt.

A nagybányai szemléletű mester plein air látásmódjával, részletező, naturalisztikus felfogásával nem tudván azonosulni, otthagyta az intézményt. A szabadiskolák és a külföldi útjai viszont meghatározó jelentősséggel bírtak szemléletének kialakulásában. 1930-1931-ben mintegy tíz hónapot töltött Párizsban, majd később, 1935-ben Olaszországban is járt. Ezek a tanulmányutak - minden viszontagságuk és egzisztenciális nyomorúságuk ellenére - átalakították vizuális szemléletét, és önálló program szerint képezte magát. Párizsban is az éppen divatos áramlatoknál stabilabb, időtállóbb művészi mércét keresett, amire biztos bázisként építhette az ő alkatához közelebb álló, ősi forrásokból a saját stílusát.

A Cézanne által kezdeményezett, Braque és Picasso által kiérlelt kubizmus a húszas évek elejéig élte virágkorát. Kohánban a kubizmus festészeti iránya ennél sokkal lassabban érlelődött, mely csak 10-15 év után bukkant felszínre a képein, meglepő érettséggel. A 40-es évek első felétől majdhogynem a pályája végeztéig ezeket a kubisztikus indíttatású viasztempera képeket (mint például a Csellista, a Napozó, a Nő korsóval, a Csendélet kagylóval) párhuzamosan készítette az olajjal vászonra festett - jórészt "alföldi képeknek" nevezett - realista műveivel, mintegy váltogatva egy világosabb színvilág lírai hangvételét egy másik sötétebb hangulatú kolirit drámaiságával. Kohán azonban nemcsak elementáris erejű festő volt, hanem virtuóz grafikus is. A grafika műfajában az ember a kitüntetett képi motívum. Amíg a táblaképek emelkedett és drámai közegét sajátos komolysággal átitatott fegyelem és belső szenvedély uralt, addig grafikai ciklusában a felszabadult játékosság, a groteszk, valamint a komikus jelenségek formaképzése vált meghatározóvá.

Párizsi tartózkodását a katonai behívó szakította meg. Hazatérése után Hódmezővásárhelyen, kisebb nagyobb megszakítással Orosházán, majd Gyulán alkotott egészen 1966-ban bekövetkezett haláláig. Halála előtt pár hónappal kapta meg a Kossuth-díjat. Művészi hagyatékát - mintegy 600 festményt és 2600 grafikai művet - a gyulai Erkel Ferenc Múzeum kapta meg.

Jelen kiállítás anyagát a gyulai Kohán Képtár bocsátotta rendelkezésünkre.