Hornyánszky Gyula a kádári korszak ellentmondásos, extravagáns, bohém és a köz által ismeretlen festőművésze. A Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula, Kmetty János, Szőnyi István és Barcsay Jenő tanítványaként figyelemreméltó eredményeket ért el, azonban az akkori politikai elvárásoknak nem felelt meg, ezért tanulmányait nem fejezhette be. Néhány év mellékpálya után addigi életét felhagyva határozott lépésre szánta el magát. Ennek eredménye folytán életét a továbbiakban úgy alakította, hogy szabad emberként valósíthassa meg művészi elképzeléseit.

Ismerve az akkori körülményeket ez nem volt egyszerű. A személyi igazolványába hamisított pecsét-tel úszta meg a kritikus éveket, majd sok év után egy jóakarója protezsálta be a Képzőművészeti Alaphoz. Ő volt "az absztrakt festő"!

Kiállításait csendes botrányok, közöny és hallgatás kísérte, amelyhez meglehetősen erőteljes és sajátos vélemény nyilvánításai is hozzájárultak. A hatvanas években az általa rendezett rajz happeningeket az akkori értelmiség szívesen látogatta. Elbeszélő, mesélő képessége legendás volt. Később egy néhány filmes barátja segítségével jó pár nem jelentős mellékszerep alakítására volt lehetősége.

A most rendezett kiállítás két időszak, egységes, eddig ismeretlen anyagát mutatja be. A címadó Het-venhárom kép - Hetvenhárom nap 1955-56 fordulóján készült. Akkori feleségéről minden nap készített egy-egy rajzot, amelyek válogatás nélkül kerülnek bemutatásra. Ezzel mindazok számára ismeretlen arcával mutatkozik be Hornyánszky Gyula, akik csak későbbi munkái alapján ismerik.

A művészt ismerők számára azonban nem ismeretlen a hetvenes évek stílusa, filctollal papírra készült tizennégy képet magába foglaló együttes, amely a kiállítás második anyaga. A képek Párizsból kerültek vissza közel három évtized után második felesége, Ágnes Polti Molnar adományaként.