A mintegy kétszáz művet, azon belül 84 festményt felsorakoztató nagyszabású tárlat új összefüggések megvilágításával tárja fel Gulácsy művészetének változatos mélységeit.

A tárlaton – a sok jól ismert remekművön kívül – Gulácsy több újabban azonosított alkotása látható, valamint olyan művek is, amelyek korábban még soha nem szerepeltek kiállításon. A festmények, rajzok, illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, a művészről készült fotók, illetve kortársainak néhány jellemző alkotása gazdagítják a tárlatot. A kiállítás minden korábbinál teljesebben mutatja be a magyar századforduló és a korai modernizmus egyik legeredetibb művészének életművét.

Gulácsy Lajos, a pesti polgárfiú, művészetében bejárta az egész művészettörténetet: volt firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus és ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy éppen Na’Conxypan hercege.

Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Tanult Velencében, Firenzében, festett Genovában, Chioggiában, Comóban, Bellagióban, de 1906-ban Párizsban is megfordult. Írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A háború hírére Gulácsy amúgy is érzékeny idegzete összeroppant. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett.

Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, s bár sok gyűjtője volt, élete anyagi gondok között zajlott. „Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli” – írta magáról. Kiállításunkban is az életműnek ezt a kettős karakterét szeretnénk hangsúlyozni: az álmok és hangulatok világát, az általa megteremtett Na’Conxypan országának humoros, kedves lényeit, ugyanakkor a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait a mindennapi élet egyszerű alakjairól. Gulácsy nemcsak álmaiban, történeti nosztalgiáiban volt korának gyermeke, hanem művészeti tájékozottságában is. Stílusán nyomot hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt még az impresszionizmus könnyedsége is.

A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében megnyíló kiállítás több szekcióban mutatja be az életmű sokszínűségét, valamint kapcsolódásait a múlt és a jelen művészetéhez, a festő kortársaihoz. Gulácsy önarcképei, az otthona, Itália és az általa megidézett művészeti korszakok külön egységekben jelennek meg, akárcsak színházi, irodalmi kapcsolatai, illusztrációi, valamint utolsó korszaka a háború képeivel.

A kiállítás első szekciója, Luigi, Louis, Lajos – A Gulácsy-imázs címmel az önarcképeken keresztül mutatja be a művészt, aki nemcsak változatos szerepekben jelenítette meg önmagát, hanem nevét, aláírásait is szinte a szerepeknek megfelelően alakította. A következő, az Itália bűvöletében című egység a festő, valamint kortársai és elődei műveivel mutatja be Itália meghatározó szerepét Gulácsy művészi alakulásában.

Gulácsy az egész művészettörténet örökösének tekintette magát: életművében a legkülönösebb módokon bukkannak fel a holland aranykor, a középkor, a rokokó és a reneszánsz világát megidéző alkotások, melyeket „Az egész Historia d'Arte” című terem mutat be.

A kiállítás következő nagy egységei a Dante kultusza, A „magyar preraffaelita” és a Rokokó hangulatok című szekciók külön is kitérnek Gulácsynak a preraffaelita festők művei iránt érzett vonzalmára, a Dante által inspirált műveire és a rokokó ihlette alkotásaira.

Bármilyen különös és egyedülálló is a művészete, Gulácsy intenzív kapcsolatban állt kortársaival, köztük a színház és az irodalom jeles alakjaival. Díszleteket tervezett, könyveket illusztrált, színdarabot írt. Ezeket a kapcsolódásokat a Gulácsy és az irodalom, valamint a Kortársak, művész barátok, kiállítások című szekciók világítják meg képekkel, könyvekkel, fotókkal és dokumentumokkal.

A kiállítás Na’Conxypan. Város a Marsban című szekciója a tárlat újdonsága, mivel most először láthatja a közönség külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként a művész Na’Conxypan-képeit. Gulácsy nemcsak az álmok világában élt, hanem érzékeny szemmel figyelte a környező világ képeit is.

A tárlat Kertek, tájak, emberek című egysége egy mindeddig alig vizsgált műcsoportot mutat be, amelynek témája a hétköznapi ember és a táj. Külön szekció Égi és földi szerelem – férfiak és nők címmel tárja fel a nézők előtt Gulácsy egyszerre hol sejtelmes és álomszerű, hol pedig kegyetlen nőalakjait, a férfi és nő kapcsolatát megjelenítő műveit.

A kiállítás A „különc kívülálló” című egysége Gulácsy és az art brut kapcsolatát villantja fel a magyar művészet hozzá hasonlóan egyedülálló, társtalan és különös alkotóinak néhány művén keresztül, s így jutunk el az életmű utolsó korszakához, A háború tébolya című terembe. A háború hírére Gulácsy amúgy is érzékeny idegzete összeroppant, ekkor született, drámai képei megrázó erővel tárják fel egyre inkább elkomoruló lelkiállapotát. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett, ezt érzékelteti Az „élet-halál” évei című utolsó kiállítási egység.