Nincs még egy olyan állat, amely ennyire kötődne az emberhez, mint a kutya!

A BTM Kiscelli Múzeuma 2022-ben a budapesti kutyatartás különböző formáinak történetét bemutató kiállítást tervez. Köztudott, hogy az ember és a kutya egymással való viszonya régi időkre nyúlik vissza. A honfoglaló magyarok magukkal hozták a pulit, a középkori magyar arisztokrácia pedig a vizsla társaságában vadászott. A 19. századi magyarországi polgárság átvette a nemesség szokásait, és a vidéki kastélyokból, kúriákból bevitte a kutyát a városba lakótársának. A városi polgár társállata lett, emellett a kutya segítségére szolgált a külvárosi lakás földszintes és udvaros házának őrzésére. A különböző kutyafajták a városi nők divatkellékeiként is gyakran jelen voltak. Az ország központjává váló Pest-Budán különösképpen elterjedt volt a háziállatok tartása, szinte minden második-harmadik háztartásban tartottak egy-egy háziállatot. A 19. század közepén, Pesten 20.000 kutyát tartottak nyilván, napjainkban kb. 350.000-re tehető a kutyák és 200.000 a macskák száma Budapesten, azaz a lakosság negyede tart valamilyen háziállatot.

A kedvtelésből tartott ebeken kívül találkozunk a városban számos dolgozókutyával is. Nagy segítség a gazdáik számára a vakvezető-, a különféle gyerek és felnőtt terápiás kutyák, valamint a rendőrség és a katasztrófavédelem munkakutyái. A kutyák szocializációja és az emberrel való kommunikáció fejlesztésére számos kutyaiskola működik Budapesten, amelyek több technikát és módszert alkalmaznak a négylábúak specializált kiképzésére.