Kevesen vannak olyan kivételesek, olyan istenáldotta tehetségek, mint ő volt. Valamivel többen, akiket a 20. századi magyar történelmi tragédia (a II. világháború és a doni katasztrófa) közvetlenül érintett. Azt veszítette el, ami pótolhatatlan: a teljes családot, a családfőt és a biztonság érzését.

Bodri Ferenc Kecskeméten született 1943. február 28-án. Édesanyja egyedül nevelte, 1994-ben bekövetkezett haláláig vele élt. Az általános iskolát Kecskeméten fejezte be 1957-ben, majd 1961- ben Budapesten érettségizett a Képző-és Iparművészeti Gimnáziumban. 1961–1965-ig a Pannónia Rajzfilmstúdióban fázisrajzolóként dolgozott. 1971-ben szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Fónyi Géza volt. Ebben az évben költözött vissza szülővárosába. Alkotói pályája elején táblaképeket festett. Az 1970-es évek közepétől készített illusztrációkat irodalmi művekhez. József Attila versvilága hosszú ideig foglalkoztatta, ezek legismertebb alkotásai közé tartoznak. (Medáliák, Kertész leszek, „Költőnk és kora”, Karóval jöttél, Én ámulok...) Készített illusztrációkat Katona József Bánk bánjához, Petőfi Sándor, Juhász Gyula, Radnóti Miklós, Csukás István, és Nagy László verseihez. Az elmúlt évtizedekben számos kortárs alkotó könyve jelent meg az ő rajzaival. Bodri Ferenc illusztrációival látott napvilágot 1990-ben Beregszászi János Tűzből mentett versek című kötete is. Rajzai folyóiratokban, pl. a Forrásban is megjelentek. Az 1970-es évektől rendszeresen részt vett egyéni és csoportos kiállításokon. A Pedagogia Sub Rosa Kulturális Egyesület szervezésében Kecskeméten gyermekművészeti műhelyt vezetett. Munkái főként magánszemélyeknél találhatók, de közgyűjteményekben is megőrzésre kerültek (pl. Kecskeméti Képtár). A Katona József Emlékház felkérésére a Bánk bán illusztrációk (2006) és az Illusztrációk Petőfi verseihez című sorozat (2009) készült. Bemutattuk József Attila sorozatát, és 60. születésnapja alkalmából is rendeztünk kiállítást.

Bodri Ferenc szerényen, visszahúzódóan élt. Csendes, érzékeny és sebezhető volt, de ő maga nem bántott senkit. A sikert, a nyilvánosságot, a megnyitók rivaldafényét csendesen, megilletődve viselte. Nem tartozott a törtetők és az anyagilag sikeres alkotók közé. Gyakran küzdött hétköznapi gondokkal. De alkotás nélkül nem telt el egyetlen napja sem. Meghatározó élményeit és ars poeticáját a szellemóriásokkal való azonosulás és saját életének traumái táplálták.