Gróf Széchenyi Zsigmond nemcsak az egyik legnagyobb magyar vadász volt, hanem nagyszerű író is, akinek vadásztörténetei, útikönyvei egész nemzedékeket szórakoztattak, és neveltek a természet, az állatvilág, a távoli tájak tiszteletére és szeretetére. A Capa Központ 2021. szeptember 28. és november 28. között Széchenyi Zsigmond fotográfiáinak felhasználásával nagyszabású kiállításon mutatja be a gyűjtőt és a magánembert, akit az élmények hosszú sora etikus vadásszá, természetért felelős kutatóvá, íróvá érlelt.

Széchenyi Zsigmond fél évszázaddal halála után sem igényel bemutatást, generációk nőttek fel hazai vadászélményeit és külföldi expedícióit feldolgozó, irodalmi gondossággal megírt regényein. Művei magyar nyelven hetvennél is több kiadást értek meg, másfél millió példány került a hazai olvasók kezébe. Regényei mellett számos szobor, emlékkő, dombormű is őrzi emlékét, de vadásztársaságok és iskolák is viselik a nevét és róla nevezték el a hatvani vadászati múzeumot is. A kis gróf már hétévesen verébre vadászott légpuskájával a Fejér megyei Sárpentelén, innen ered egész életére szóló vadászszenvedélye is. Emellett gyűjtőszenvedélyét is fontos kiemelni, ugyan világrekorder mendeszantilop trófeája 1300 darabos trófeagyűjteményével együtt egy második világháborús bombázásban megsemmisült, de a halálakor 3000 kötetet számláló, világviszonylatban is ritkaságnak számító vadászati könyvgyűjteménye őrzi a szenvedélyes gyűjtő emlékét.

Széchenyi Zsigmond legfőbb szenvedélye tehát a természet, az állatok, különösen a nagy vadállatok voltak. „Világéletemben szerettem utazgatni is, minél távolabbi tájakat megismerni, minél ritkább állatokra vadászni” – mesélte. Útjait, életének legfontosabb pillanatait nemcsak könyveiben, hanem fényképeken is megörökítette. A Capa Központ kiállítása a nagy vadász nemrég elhunyt özvegye, Hertelendy Margit által megőrzött huszonöt fotóalbum képanyagából válogat, emellett eredeti dokumentumokat, film- és hangfelvételeket is bemutat, valamit három, Széchenyi által 1960-ban Afrikában kilőtt állatot, egy csíkos gnút, egy keleti nyársasantilopot és egy leopárdot is.

A kiállítandó képek nagyobb részét Széchenyi Zsigmond készítette, a többin ő maga, családi környezete, megmaradt dokumentumai láthatók, így együtt még sohasem mutatták be ezeket. „Átütő megjelenítőerőtől duzzadó szövegein a természet beható ismerete és rajongó szeretete érződik. Fényképein is tetten érhető az a nem szűnő kíváncsiság, amely a növény- és állatvilág mellett az útjai során megismert emberek felé is irányult, bár legjobban a civilizációtól távol, egy tábortűz mellett ülve érezte magát. Természetszerető humanista gróf, könyvgyűjtő nemesi segédmunkás, vadász-író-fényképész, egy sokrétű ember fotográfiái” – emeli ki Virágvölgyi István, a kiállítás kurátora.