A Princípiumok kiállításon bemutatott műegyüttes az ember és a természet alkotta formák azonosságát kutatja. Ezt emeli ki a puritán installáció, mely az egyes műveket mintegy „leletként” mutatja be, tudatosan megidézve a hagyományos múzeumi közeget.

Bátai megközelítési módja kapcsolatba hozható az individuális mitológia művészeti stratégiájával: utazásai során és a mindennapokban fáradhatatlanul kutatja az idő nyomait az épített, a tárgyi vagy a táji környezetében. Lenyomatokat rögzít a felületekről, majd a faktúrákat merített papírra viszi, vagy papíröntvény készít belőlük. A kapott mintázatok rétegzésével, vegyítésével finom reliefeket hoz létre. Munkamódszere a feltárás és elrejtés egyéni útja, művei-leletei (emlék)nyomok, fragmentumok, „anyagminták”.

A cím a kezdetekre utal, az alapra, amelyre felépítünk valamit, s amely a sorsunkat formálja. Életszakaszok, fordulópontok és átmeneti időszakok rétegződnek-szervesülnek, tapasztalatok összegződnek: egymásra és egymásba íródó felületeket, struktúrákat hoznak létre.

Figyelmünk, amivel a bennünket érdeklő tartalmakat befogadjuk, spirális formát ölt: bővülnek az ismereteink, ám ugyanakkor a kételyeink is egyre sokasodnak. A kifejezés formája idővel változhat, de a kezdeti tartalmak, melyeket hagyományaink, iskoláink alakítottak ki, állandók. Ezeknek a kortól független, alapvető értékeknek a felmutatására vállalkozik Bátai a három évtizedet felölelő Princípiumok sorozatban. Az egyes művek mellé nem tesz képcímeket és dátumokat, ezzel is hangsúlyozza a sokak által megfogalmazott gondolatot: a művész egész pályája során „egyetlen képen” dolgozik.

A művészetben megnyilvánuló ősi, szimbolikus tudás a mai ember számára sem veszett el: jelentése feltárható, rejtekútjai megidézhetők. Éppen ez a lényege: mindig más alakban éled újjá, gondolkodásra késztet és értelmezést igényel. A kiállítás szemlélődésre hív: a szellem tágas terében gondolkodhatunk el a művészet mágikus mozzanatairól és titkairól, és ezzel összefüggésben nehezen megfogalmazható érzéseinkről, tapasztalatainkról – a létről.