Hogyan őrizhető meg egy selyemből készült barokk női cipő? Mi a teendő egy római kori kocsi fém alkatrészeivel? Hogyan fogjunk hozzá a kortárs műalkotások restauráláshoz? A restaurátorok titkai ismét feltárulnak: a Magyar Nemzeti Múzeum 2018. június 22-én idén is megnyitja a Megmentett műkincsek kiállítást, ezúttal „BAROKK – RÓMAI – POP-ART” címmel.

Nem múlhat el nyár a Magyar Nemzeti Múzeumban anélkül, hogy ne gyönyörködhetnénk a Megmentett műkincsek kiállítás-sorozat legfrissebb anyagában. Az idei tárlat újdonsága, hogy elsőként kapott saját főcímet a válogatás. A kurátorok a BAROKK – RÓMAI – POP-ART címmel jelzik, hogy a látogatók több ezer évet járhatnak be a különböző korszakok tárgyi reliktumai segítségével. A változás ugyanakkor nem érinti a lányeget: ahogy korábban, most is egyedi műtárgyak új összeállítása tárja fel a látogatók előtt a restaurátorok érdekes, kutatási eredményekkel vagy a közönség számára meglepő részletekkel, rejtélyekkel teli munkáját.

A viseletek vagy a barokk kor formavilága iránt érdeklődők két pár női cipőt is láthatnak. A kék selyemborítású szépen megőrizte élénk, magával ragadó színét, míg a rózsaszín már elvesztette egykori megjelenését. Mit tehet velük a restaurátor? Az elveszett színt – a digitális lehetőségekkel nem számolva – nem adhatja vissza, de az anyagok alátámasztásával, a károsodási folyamatok lassításával megőrizhetővé teszi a tárgyat a hozzá tartozó számos információval együtt.

A régészeti leletek kedvelői az elmúlt évben feltárt, római kori kocsisírból származó, különböző fémek alkotta tárgyegyüttessel találkozhatnak és megismerhetik a földlabdából kibontott műtárgyak sokáig elzárt részleteit. Honnan tudhatja a restaurátor, hogy mi rejlik a földben, hogyan nyúlhat hozzá? Kézenfekvő, hogy röntgenvizsgálatot végeztet, amely mindezt megmutatja. Így a földből kibontott, rozsda borította vaslemez tausírozott dísze szépen kirajzolódik a felvételen, de mi a helyzet egy ólomtárggyal, amin a röntgen-sugár nem hatol át? Az alkalmazott fizika, az anyagvizsgálati módszerek fejlődése és a szakemberekkel való együttműködés lehetősége segít ilyenkor választ találni.

Az idei tárlat igazi kuriózuma valójában nem is lehet jelen a kiállítótérben, hiszen egy belvárosi lakás cselédszobájának védett falképe, amely 1970-71 során készült, pop-art stílusban. A helyszínen való restaurálása még folyamatosan zajlik, mégis több festőrestaurátor hallgató közös diplomamunkája lehetett. Mit tanulnak mindebből? A kortárs műalkotások restaurálása eltér a megszokottól. A felhasznált anyagok összetétele sokban különbözik az évszázadokkal ezelőttiektől. Más kötőanyagok, más pigmentek, a mikroszkópba pillantva nem a megszokott szemcsekarakter tárul a vizsgálódó restaurátor szeme elé. Ahogy egy csőrepedés okozta károsodás kezelése is eltér a fatáblaképeken megszokott átfestések eltávolításának vagy megtartásának kérdésétől is. Csakhogy a restaurátoroknak ezekre a feladatokra is fel kell készülniük, új kérdésekre is választ kell találniuk.

A kiállítás címe alapján kiemelt műtárgyakon kívül még számos érdekes, anyagát, károsodásait és a restaurálás módszereit tekintve is eltérő műtárgy ismerhető meg a kiállításba betérve, ahol a látogatók a munkafolyamatokat is végigkísérhetik a tárgyaknál elhelyezett tablókon.

A tárlaton Boldizsár Dóra, Farkas Bianka, Hallai Laura Judit, Mátyás Viktória Beatrix, Pacsika Mária Lilla, Polyák Zsófia, Pintea Alíz Ráhel, Pusztai Barbara, valamint Balogh Imre, Barta Balázs, Csenkey-Sinkó András, Hargitai Ottó, Mile Balázs, Moór Anikó, Pápay Kornélia, Miklós Marcell, Papp Fruzsina és Rózsa Lőrinc diplomamunkája látható.

A kiállítás kurátora: Zsámbéki Anna, fa-bútor restaurátor, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központ főosztályvezetője