A Magyar Nemzeti Múzeum az Albán Nagykövetséggel együttműködésben kamara-kiállításával Apponyi Geraldine grófnőre (1915-2002), a néhai albán királynéra emlékezik. A kiállítás archív fényképek segítségével mutatja be Geraldine életét, elsősorban az 1938-as tiranai esküvőt állítva középpontba. Ezen kívül feltárja kapcsolatát a Nemzeti Múzeummal, hiszen majd minden életrajz említi, hogy a grófkisasszony rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Erről a korabeli újságok is beszámolnak.

Geraldine 1938. április 27-én ment férjhez I. Zogu albán királyhoz. A következő év áprilisában megszületett a trónörökös is, de az albán nép által hamar közkedveltté vált királyné tündérmeséje tovább nem folytatódhatott, mert a történelem közbeszólt. Néhány nappal Leka fiúk születése után a királyi párnak menekülnie kellett, miután az országot a fasiszta Olaszország megszállta. A Magyarország fehér rózsájának is nevezett királyné nyugat-európai és dél-afrikai emigrációja után csak élete végén térhetett vissza fiával Albániába.

A kiállításon archív fényképeken keresztül tárul fel Geraldine élete, melynek kiemelkedő pillanata volt az 1938-as tiranai esküvő. Az Albán Nagykövetség fénykép-reprodukcióinak a Magyar Nemzeti Múzeum anyaga ad keretet. A történeti fényképek, korabeli sajtófotók mellett híradórészletek is láthatók, és Piazza-Hunyor Katalin jóvoltából megtekinthető a királyi esküvő egyik résztvevője – először látható – megkapó felvételeket őrző albuma is.

A tárlaton újságcikkekbe olvashatunk bele, és megcsodálhatunk két ezüst cigarettatárcát: mindkettő Villani Frigyes, egykori római követ tulajdona volt, aki az esküvő egyik tanúja 1938-ban.

A kiállítás másik fontos szála Geraldine kapcsolata a Nemzeti Múzeummal. A királyné majd minden életrajza említi, hogy a grófkisasszony rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Láthatjuk, hogy a hír a korabeli újságok számára is érdekesnek bizonyult! Apponyi Geraldine alkalmazását rokonának, gróf Zichy Istvánnak, a múzeum igazgatójának köszönhette, a félárva lánynak anyagi helyzete miatt volt szüksége a pénzkereső állásra. Volt, hogy havi 60 pengő fizetésről, volt, hogy – erős túlzással – havi 800 pengőről írtak az újságok.

A későbbi albán királyné tehát esküvője előtt fél évvel még kiadványokat és képeslapokat árult Budapesten, a korabeli múzeumi boltban és – mint más lapban olvashatjuk – angol, német és francia nyelvtudásának köszönhetően a Múzeum „idegenforgalmi pavilonjában” is szolgálatot teljesített, azaz intézményt „propagáló munkát” végzett. E két feladatkör valószínűleg egybeolvadt, hiszen a kiadványárusító pult és az említett pavilon ugyanazt a helyszínt jelenthette a múzeumépület előcsarnokában.

A „dolgozó nő”-szerep, az albán király mellett trónra kerülő, modern felfogású magyar feleség személyiségének és imázsának fontos elemeként hathatott.

Ezzel a kiállítással tehát a Magyar Nemzeti Múzeum Geraldine-ra nemcsak mint királynéra, hanem mint egykori munkatársra is emlékezik.

A kiállítás az állandó kiállítások belépőjegyével látogatható.