Eseménynaptár
2017. december
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2017.12.15. - 2017.12.15.
Budapest
2017.12.14. - 2017.12.14.
Budapest
2017.12.14. - 2017.12.14.
Budapest
2017.12.14. - 2017.12.14.
Kecskemét
2017.12.13. - 2018.02.11.
Budapest
2017.12.13. - 2018.02.11.
Budapest
2017.12.13. - 2017.12.14.
Budapest
2017.12.13. - 2018.02.11.
Budapest
2017.12.08. - 2018.04.01.
Budapest
2017.12.08. - 2018.02.25.
Győr
2017.12.08. - 2018.03.31.
Tatabánya
2017.12.07. - 2018.01.13.
Budapest
2017.12.07. - 2018.02.17.
Szombathely
2017.12.06. - 2018.01.28.
Budapest
2017.12.06. - 2018.01.28.
Budapest
2017.12.06. - 2018.01.28.
Budapest
2017.12.05. - 2018.01.05.
Tokaj
2017.12.05. - 2017.12.22.
Kecskemét
2017.11.01. - 2018.03.31.
Mosonmagyaróvár
2017.10.27. - 2017.12.21.
Ebes
Műcsarnok - Budapest
A Műcsarnok épülete
Cím: 1146, Budapest Dózsa György út 37.
Telefonszám: (1) 460-7000, (1) 363-2671
Nyitva tartás: K-Sze 10-18, Cs 12-20, P-V 10-18
2017.12.06. - 2018.01.28.
festészet, időszaki kiállítás, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
1200 HUF
Belépő felnőtteknek
(a Műcsarnok + az Ernst Múzeum megtekintésére)
1400 HUF
Csoportos belépő felnőtteknek
(10 főtől)
800 HUF
/ fő
Belépő diákoknak
(6-26 éves korú EU-s állampolgárok)
600 HUF
Belépő diákoknak
(a Műcsarnokba és az Ernst Múzeumba, 6-26 év)
700 HUF
Csoportos belépő diákoknak
(10 főtől)
400 HUF
/ fő
Belépő nyugdíjasoknak
(a Műcsarnokba és az Ernst Múzeumba, 62-70 év)
700 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
(62-70 éves korú EU-s állampolgárok)
600 HUF
Belépő családoknak
(1 felnőtt + 2 gyermek)
1800 HUF
/ család
Belépő családoknak
(2 felnőtt + 2 gyermek)
2400 HUF
/ család
Ka­rát­son Gábor (1935–2015), a festő, író, fi­lo­zó­fus, mű­for­dí­tó, mű­vé­szet­pe­da­gó­gus, a szen­ve­dé­lyes kör­nye­zet­vé­dő, a Duna Kör tagja. Nagy for­má­tu­mú, szu­ve­rén egyé­ni­sé­gé­nek ki­su­gár­zá­sa csak ba­rá­ta­i­nak, is­me­rő­se­i­nek kö­ré­ben ha­tott. Jel­leg­ze­tes alak­ját, vé­kony pánt­tal meg­kö­tött haj­vi­se­le­tét fel­idé­zi a mu­lan­dó em­lé­ke­zet, de kép­ző­mű­vé­sze­ti és iro­dal­mi mun­kás­sá­gá­nak is­me­re­te alig nő túl tisz­te­lő­i­nek szűk ré­te­gén.

Ta­nít­vá­nyok nél­kü­li mes­ter volt, noha szá­mos el­mé­le­ti mun­ká­ban ér­te­ke­zett a fes­té­szet tör­té­ne­té­ről, tech­ni­kai meg­ol­dá­sa­i­ról, el­mé­let­ről és gya­kor­lat­ról (Miért fest az ember?, 1970; A fes­tés mes­ter­sé­ge, 1971; Hár­mas­kép, 1975). A régi, cso­dált mes­te­rek elem­zé­sé­től kezd­ve be­mu­tat­ta 20. szá­zad szá­má­ra is nagy pél­da­ké­pe­it: Grü­ne­wald­tól és Le­o­nar­dó­tól Paul Kle­e­ig, Vajda La­jo­sig tárta fel iz­gal­ma­san az al­ko­tók mo­ti­vá­ci­ó­it, a szí­nek és for­mák mö­gött meg­bú­vó gon­do­la­ti ré­te­ge­ket. Le­for­dí­tot­ta a kínai böl­cse­let két alap­mű­vét, a Tao te kinget (1990) és a Ji kinget (2003), de a Bau­ha­us fes­tő­ta­ná­ra­i­nak alap­mű­ve­it is: Jo­han­nes Itten A szí­nek mű­vé­sze­te című köny­vét (1978) és Paul Klee Pe­da­gó­gi­ai váz­lat­könyvét (1980).

Úgy írt, ahogy fes­tett: él­mény­sze­rű­en, szí­ne­sen, rész­let­gaz­da­gon. Örök­ség­nek ott volt a festő nagy­apa, Ol­gyai Vik­tor, aki­nek művei és a ha­gya­té­ká­ban ma­radt ke­le­ti met­sze­tek, képek meg­ha­tá­roz­ták Ka­rát­son ér­dek­lő­dé­sét a fes­té­szet és az ori­en­ta­lis­ta kul­tú­ra iránt. Az ELTE for­ra­dal­mi bi­zott­sá­gá­nak tag­ja­ként 1956 után bör­tön­be ke­rült, és esé­lye sem ma­radt a fel­ső­fo­kú ta­nul­má­nyok foly­ta­tá­sá­ra, így min­dent, a fes­té­sze­tet is au­to­di­dak­ta módon sa­já­tí­tot­ta el. Ki­ál­lí­tá­sun­kon be­mu­tat­juk a festő in­du­lá­sát, a fo­tó­re­a­lis­ta lá­tás­mód és az öt­ve­nes évek végén je­lent­ke­ző ma­gyar pá­lya­tár­sak szür­na­tu­ra­lis­ta tech­ni­ká­já­nak együtt­ha­tá­sá­ban ke­let­ke­ző, intim han­gu­la­tú fest­mé­nye­it: port­ré­kat, csend­éle­te­ket, táj­ké­pe­ket. Kép­al­ko­tói stí­lu­sá­ban 1968–74 kö­zött kö­vet­ke­zett be vál­to­zás, ami egy­ben te­ma­ti­kai új­don­sá­got is ho­zott: ér­dek­lő­dé­se a bib­li­ai és a tör­té­nel­mi témák felé for­dult. A rég­múlt tör­té­nel­mé­nek meg­idé­zé­se ve­ze­tett a je­len­kor ese­mé­nye­it fel­dol­go­zó utol­só fes­tői kép­cik­lus meg­al­ko­tá­sá­hoz (1975–1996): egy tet­sző­le­ge­sen ki­vá­lasz­tott új­ság­fo­tó alap­ján ké­szí­tett rajz­váz­la­tot, majd ebből fest­ményt. VI. Pál pápa, Björn Borg, Mit­ter­and, Cic­cio­li­na és más hí­res­sé­gek abszt­rak­ci­ó­ja így ke­rült a rövid életű új­ság­hír re­pro­duk­ci­ó­já­ból a mű­vé­szet­be. Gra­fi­ku­si élet­mű­ve pár­hu­za­mos a fes­tő­i­vel, nagy­szá­mú Bib­lia-il­luszt­rá­ci­ó­in kívül Goe­the mun­kái is meg­ih­let­ték. Ez utób­bi­ból mu­tat­juk be a Faust I. és II. kö­te­té­hez ké­szí­tett, 64 szí­nes ak­va­rell­ből álló so­ro­za­tát.

Bí­zunk abban, hogy ki­ál­lí­tá­sunk rá­irá­nyít­ja a fi­gyel­met erre a sok­ol­da­lú, szí­nes, sza­bad­el­vű egyé­ni­ség­re és mo­rá­li­san meg­in­gat­ha­tat­lan, kö­vet­ke­ze­tes élet­utat építő mű­vész­re, akit nem késő fel­fe­dez­ni.

Ku­rá­to­rok: Bel­lák Gábor és Mayer Ma­ri­an­na