Győrffy László képzőművész az egyetem elvégzése után kezdett érdeklődni a képzőművészeten kívüli ábrázolások iránt: orvosi- és magyarázó ábrák, diagramok keltették fel az érdeklődését, amelyek leegyszerűsítve és egzakt módon jelenítik meg valaminek a szerkezetét. Saját munkái szándékosan aláaknázzák azt a pozitivizmust, amelyet ezek az ábrák rejtenek. A reneszánsz egyik nagy vállalkozása az anatómia tudománya volt, amelyet az az elv vezérelt, miszerint ha kiismerjük az emberi testet, megismerhetjük az emberi lelket is – egy felsőbbrendű racionális cél érdekében.

Győrffy érdeklődése középpontjában éppen a transzgresszió, azaz a határsértés gesztusa áll, a társadalmunk alapjait meghatározó kettőségek (Én/Másik, élő/halott, külső/belső, természetes/mesterséges) megrengetése, amelyek által megkérdőjeleződhet a test egysége és a lélek transzcendenciája. Ily módon számára egy mű létrehozása nem csak teremtő munka, de épp annyira destruktív aktus is.

„Aki Győrffy László művészetével szembesül, annak le kell mondania arról a humanista alaptételről, miszerint „otthon vagyunk” a világban. Az alkotások ehelyett a kiszolgáltatottság antropológiáját teszik meg az emberi létezés alapjává, hiszen sohasem tudhatjuk előre, hogy holnap milyen formában, milyen mutációban szembesülünk saját idegenségünkkel.” – Nemes Z. Márió

A kiállítás kurátora: Dankó Réka művészeti menedzser