Az intézmény az 500 éves reformáció emlékévében az unitáriusokat talán legismertebbé tévő regény, Jókai Mór Egy az Isten című művét helyezi a középpontba. Nem csupán azért, mert jelentős műtárgyakkal tudjuk megjeleníteni a művet, birtokunkban van a mű autográf részletei, díszkiadásának különböző példányai vagy kínai és angol fordítása vagy Keserü Ilona illusztrációsorozata. Sokkal inkább a jelennek szóló üzenete miatt – nem véletlen, hogy az irodalomtudomány is ebből a nézőpontból olvassa Jókai nekünk szóló, mitologikus történeteit - bár a főhős a béke és a türelem feltétlen híve, mégsem képes kitérni a konfliktusok elől, hogy védelmezze szeretteit.

A tárlat bemutatja az író kultikus diadalútját és az alapélményeket jelentő látogatást Torockón – valamint a Magyar Unitárius Egyháznak az irodalomhoz fűződő viszonyát.

Feleségem akarsz lenni. S hogy az lehess, meg kell tenned az utat odáig, ahol hitsorsosaim laknak. Ezt rendeli a törvény. Át kell térned az én vallásomra.
– Készen vagyok rá.
– Nem vagy rá készen. Az én templomom nem átjáróház egymással találkozni vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum más vallás elítéltjeinek, kik oda bíráik elől menekülnek. Az én templomom tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy „Jertek ide! Itt szabadabb az erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni.” Neked előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek.
– S hogyan ismerem meg őt?
– Azokból az emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből. Majd ha megtudod, hogy mit tesznek azok, akik nem halasztják az Istennel és emberekkel való kibékülést a másvilágra, hanem cselekszik azt itt ezen a földön, akik elkezdik a szentek országát építeni már itt a nap alatt, akik megmutatják, hogyan kell embernek az embert eltűrni, igazságosnak lenni, bántalmakat megbocsátani, dolgozni föld fölött és föld alatt, hűségért hűséggel fizetni, szenvedőkkel jót tenni, mívelni a lelket a tudás által; s mindezekért nem zúgolódni, hanem örülni az életnek és mindannak, ami benne van; örülni a munkának, a hűségnek, a megbocsátásnak, a jóltevésnek, a tanulásnak, s mindezekért áldani azt az egy Istent, aki mindezt nem csapásul mérte reánk az eredendő bűnért, hanem saját lelkét lehelte belénk – hogy legyünk „boldog emberek” abban, amiben ő „boldog Isten”! Akkor szeretni fogod az én atyámfiait; akkor szeretni fogod azt az egy Istent, aki a béke Istene; akkor nem fog neked fájni az én csókom.
– Szólj, mind ilyenek a te atyádfiai, mint te vagy?
– Mind jobbak ők nálamnál egytül egyig.
– Akkor már szeretem őket.
…És többé egyiküknek sem fájt a másik csókja.