Pusz­ta láb­vé­dő és divat funk­ci­ó­ju­kon túl a cipők iden­ti­tást, cso­port­hoz való tar­to­zást és a vi­se­lő­jük sze­mé­lyi­sé­gét egy­aránt ma­guk­ban hor­doz­zák. Ezen­kí­vül je­len­tős kre­a­tív le­he­tő­ség­gel is bír­nak. For­ma­ter­ve­zők ke­zé­ben a di­va­tos min­den­na­pi tárgy lát­vá­nyos és egye­di, au­to­nóm plasz­ti­kai művé vagy li­mi­tált ki­adá­sú láb­be­li­vé vál­to­zik.

A jelen ki­ál­lí­tás­hoz a ci­pők­re kü­lön­bö­ző szem­pont­ból te­kin­tő, kü­lön­fé­le nem­ze­ti­sé­gű mű­vé­szek és for­ma­ter­ve­zők művei közül vá­lo­gat­tunk. A ci­pő­ter­ve­zés vál­to­zá­so­kon ment át és az utób­bi évek­ben kü­lö­nös­kép­pen az ipari for­ma­ter­ve­zők, épí­té­szek és mű­vé­szek ér­dek­lő­dé­sét is fel­kel­tet­te.

Amíg az egyik az anyag­ku­ta­tás és tech­ni­ka szem­pont­já­ból kö­ze­lí­ti meg, a másik szá­má­ra a fel­épí­tés és a ki­fe­je­zés az el­sőd­le­ge­sen fon­tos. Vajon attól cipő-e a cipő, ha tény­le­ge­sen lehet hasz­nál­ni, vagy már ön­ma­gá­ban attól, ha az ember lá­bá­ra il­lesz­ke­dik? Vajon tíz év múlva is szük­sé­günk lesz a bőrre, mint anyag­ra? Öt év múlva reg­ge­li alatt ki­nyom­tat­ha­tunk-e majd egy pár cipőt?

Ez a ki­ál­lí­tás kon­cep­tu­á­lis, sok­ré­tű mű­ve­ket mutat be, ame­lyek­re az ember fel­kap­ja a fejét, mivel annyi­val több­ről szól­nak, mint egy pár hord­ha­tó ci­pő­ről.

Sze­ret­nénk a cipők iránt ér­zett, egy kis bo­lond­ság­gal ve­gyí­tett szen­ve­dé­lyün­ket a kö­zön­ség­gel is meg­osz­ta­ni.

Liza Snook ku­rá­tor, a Vir­tu­al Shoe Mus­e­um ala­pí­tó­ja