Eseménynaptár
2017. december
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2017.12.16. - 2017.12.16.
Debrecen
2017.12.15. - 2017.12.15.
Budapest
2017.12.14. - 2017.12.14.
Budapest
2017.12.14. - 2017.12.14.
Budapest
2017.12.14. - 2017.12.14.
Kecskemét
2017.12.13. - 2018.02.11.
Budapest
2017.12.13. - 2018.02.11.
Budapest
2017.12.13. - 2017.12.14.
Budapest
2017.12.13. - 2018.02.11.
Budapest
2017.12.08. - 2018.02.25.
Győr
2017.12.08. - 2018.04.01.
Budapest
2017.12.08. - 2018.03.31.
Tatabánya
2017.12.07. - 2018.01.13.
Budapest
2017.12.07. - 2018.02.17.
Szombathely
2017.12.06. - 2018.01.28.
Budapest
2017.12.06. - 2018.01.28.
Budapest
2017.12.06. - 2018.01.28.
Budapest
2017.12.05. - 2018.01.05.
Tokaj
2017.12.05. - 2017.12.22.
Kecskemét
2017.11.01. - 2018.03.31.
Mosonmagyaróvár
Műcsarnok - Budapest
A Műcsarnok épülete
Cím: 1146, Budapest Dózsa György út 37.
Telefonszám: (1) 460-7000, (1) 363-2671
Nyitva tartás: K-Sze 10-18, Cs 12-20, P-V 10-18
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2017.08.23. - 2017.09.24.
bábszínház, időszaki kiállítás, művelődés, szabadidő, színház, színházművészet, szórakozás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
1200 HUF
Belépő felnőtteknek
(a Műcsarnok + az Ernst Múzeum megtekintésére)
1400 HUF
Csoportos belépő felnőtteknek
(10 főtől)
800 HUF
/ fő
Belépő diákoknak
(6-26 éves korú EU-s állampolgárok)
600 HUF
Belépő diákoknak
(a Műcsarnokba és az Ernst Múzeumba, 6-26 év)
700 HUF
Csoportos belépő diákoknak
(10 főtől)
400 HUF
/ fő
Belépő nyugdíjasoknak
(a Műcsarnokba és az Ernst Múzeumba, 62-70 év)
700 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
(62-70 éves korú EU-s állampolgárok)
600 HUF
Belépő családoknak
(1 felnőtt + 2 gyermek)
1800 HUF
/ család
Belépő családoknak
(2 felnőtt + 2 gyermek)
2400 HUF
/ család
[…] A báb na­gyon ha­son­lít az em­ber­hez s az ember na­gyon ha­son­lít a báb­hoz. Mikor az ős­em­ber az első ha­lot­tat látta, nyil­ván döb­ben­ten vette észre ezt az azo­nos­sá­got. Az, aki imént még moz­gott, is­me­rős ar­cá­val, ha­já­val, tag­ja­i­val, úgy fe­küdt ott, mint ön­ma­gá­nak meg­me­re­ve­dett szob­ra, mint egy vi­asz­báb. Első gon­do­la­ta ez le­he­tett. Má­so­dik gon­do­la­ta min­gyárt az, hogy leg­alább ezt a meg­fog­ha­tó, lé­lek­te­len vázat utá­noz­za, for­má­ba öntse. Har­ma­dik gon­do­la­ta pedig az, hogy va­la­mi agya­fúrt­ság által élet­re kelt­se, lel­ket önt­sön be­lé­je […]

Kosz­to­lá­nyi Dezső: BÁBOK [rész­let]

Né­meth Ilona egész al­ko­tó pá­lyá­ján szín­há­zi em­ber­ként dol­go­zott – bá­bos­ként, szí­nész­ként, jel­mez-, lát­vány- és leg­fő­kép­pen báb­ter­ve­ző­ként –, de a Mű­csar­nok­ban au­gusz­tus végén nyíló ki­ál­lí­tá­sa végre arra is le­he­tő­sé­get ad, hogy annak lás­suk őt, ami min­dig is volt: kép­ző­mű­vész­nek.

A szín­ház­zal a 60-as évek végén ke­rült kap­cso­lat­ba a Kép­ző­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lán, ami­kor ala­pí­tó­ként csat­la­ko­zott az erő­sen po­li­ti­kai be­ál­lí­tott­sá­gú fi­a­ta­lok tár­sa­sá­gá­hoz, az Or­fe­ó­hoz. Ez egy­szer­re volt po­li­ti­kai vi­ta­kör, ön­kép­ző­kör, kü­lön­fé­le mű­fa­jok­ban dol­go­zó mű­vé­sze­ti cso­port – de leg­fő­kép­pen aktív fi­a­ta­lok kö­zös­sé­ge. Az Orfeo ve­ze­tő­je, Mal­got Ist­ván sze­rint ’68 után le­he­tet­len­né vált a po­li­ti­kai cse­lek­vés, ezért azt a kul­tú­ra te­rü­le­té­re kell át­he­lyez­ni. Így kezd­tek a kép­ző­mű­vé­szek báb­szín­há­zat csi­nál­ni, mert ott a lát­vány se­gít­sé­gé­vel gon­do­la­to­kat is le­he­tett kö­zöl­ni. Né­meth Ilona itt, az Orfeo báb­cso­port­já­ban sze­re­tett bele a báb­szín­ház­ba. És talán ő volt az egyet­len, akit – bár soha nem po­li­ti­zált ak­tí­van – azért rúg­tak ki a Fő­is­ko­lá­ról a 70-es évek ele­jén, mert tagja volt a ha­ta­lom sze­mé­ben gya­nús Or­fe­ó­nak.

Ez­után éve­kig rajz­ta­nár­ként dol­go­zott (gye­re­kek kö­zött, szin­tén jó kö­zös­ség­ben), majd csat­la­ko­zott az Or­fe­ó­ból ki­vált, Fodor Tamás ve­zet­te Stú­dió „K” al­ko­tó­kö­zös­sé­gé­hez. In­nen­től kezd­ve ez a szín­ház tölti ki az éle­tét, ját­szott is, de a leg­fő­kép­pen a lát­vá­nyért fe­le­lős. Neki is kö­szön­he­tő, hogy a Stú­dió „K” emb­le­ma­ti­kus elő­adá­sá­ban, a Woy­zeckben a báb­já­ték ki­emelt sze­re­pet ka­pott.

A báb­szín­ház­hoz a 90-es évek ele­jén ka­nya­rod­tak vissza, ami­kor Fodor Tamás és al­ko­tó­csa­pa­tá­nak egy része a szol­no­ki szín­ház­ban dol­go­zott. Ele­in­te szí­nész­pe­da­gó­gi­ai szán­dék­kal ké­szí­tet­tek elő­adást bá­bok­kal (pél­dá­ul Brecht Lenz-át­ira­tát, A há­zi­ta­ní­tót és Szi­lá­gyi Andor da­rab­ját, A ret­te­ne­tes anya, avagy a Ma­da­rak Élete című elő­adást), majd egyre in­kább fel­fe­dez­ték (új­ra­fel­fe­dez­ték) a báb­szín­ház­ban rejlő ki­vé­te­les le­he­tő­sé­ge­ket. Ez ve­ze­tett oda, hogy az új­já­ala­ku­ló Stú­dió „K” – mi­köz­ben nagy­sze­rű fel­nőtt elő­adá­so­kat is be­mu­tat – a 90-es évek vé­gé­től a ma­gyar gye­rek­szín­há­zak meg­ha­tá­ro­zó mű­he­lye lett. Ez egy­út­tal Né­meth Ilona pá­lyá­já­nak ki­tel­je­se­dé­sét is je­len­tet­te. A 2000-es évek­ben olyan kor­sza­kos báb­elő­adá­sok szü­let­tek a Stú­dió „K”-ban, mint a Rózsa és Ibo­lya, a Csip­ke­ró­zsi­ka vagy a Ke­le­kó­tya Jo­nat­hán; a Nem­ze­ti Szín­ház­zal való együtt­mű­kö­dés­ben a Ha­mu­pi­pő­ke és a Va­rázs­fu­vo­la mese. (Né­meth Ilona báb­jai Fodor Tamás ren­de­zé­sé­ben és a Stú­dió „K” szí­né­sze­i­nek já­té­ká­val ele­ve­ned­tek meg.)

A 2000-es évek vé­gé­től a bábok egyre in­kább sze­re­pet kap­tak fel­nőtt elő­adá­sok­ban is, mint pél­dá­ul a Fodor Tamás ren­dez­te (Zalán Tibor írta) Vak­ka­csa­to­já­sokban, a Mezei Kinga ren­dez­te Csáth Géza-adap­tá­ci­ó­ban, a Jó­za­nok csend­jében, és leg­utóbb Szik­szai Rémusz Szép Ernő-ren­de­zé­sé­ben, az Em­ber­szagban. A 2010-es évek­ben egyre ha­tá­ro­zot­tab­ban je­lent meg a kép­ző­mű­vé­szet nagy mes­te­rei előt­ti tisz­tel­gés Né­meth Ilona mun­ká­i­ban. Cha­gallt idéz­te meg a Sza­már a to­rony te­te­jén (Zalán Tibor szö­ve­ge alap­ján), Pi­cas­sót a Maya ha­jó­ja (Parti Nagy Lajos szö­ve­ge alap­ján – mind­ket­tő Fodor Tamás ren­de­zé­sé­ben), Hun­dert­was­sert a Ma­dár­ház. Ez utób­bi elő­adást maga Né­meth Ilona ál­lí­tot­ta szín­pad­ra, ugyan­is az utób­bi évek­ben már ren­de­ző­ként is mű­kö­dik, több fi­gye­lem­re méltó elő­adást ké­szí­tett (A kí­ván­csi kis­ele­fánt, Kacs­ka­rin­gó), ame­lyek­ben még erő­sebb a kép­ző­mű­vé­sze­ti gon­dol­ko­dás.

Né­meth Ilona gyö­nyö­rű bábok so­ka­sá­gát ké­szí­tet­te és ké­szí­ti máig, ame­lyek nem­csak a szí­né­szek ke­zé­ben ele­ve­ned­nek meg, hanem akkor is élnek, ha al­ko­tó­juk egy­sze­rű­en csak oda­ül­te­ti őket va­la­ho­vá: néz­nek ben­nün­ket, és ha hagy­juk, sza­vak nél­kül is be­szél­get­ni kez­de­nek ve­lünk.

Sán­dor L. Ist­ván

Ku­rá­tor: Bán Il­di­kó