A butykoskorsó a Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint: szűk nyakú pálinkásedény, amit a – fahordók mellett – a kevesebb mennyiségű pálinka tárolására használták. Elszűkülő száján kis kiöntő van. Lapos füle a nyakán lévő karimából indul ki. Kívül mindig mázas.

Az elnevezés onnan ered, hogy a szűk nyakú edényből bugyogva ömlik ki a folyadék. Leginkább az Alföldön terjedt el, Hódmezővásárhelyen és Szentesek készül¬tek a legszebb butykoskorsók. A budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményében található Tiszafüreden készült butykoskorsó is.


A gyűjteményünkben megtalálható butykoskorsók közül a két nagyobb (Füvessy Anikó kutatásai szerint) Mezőtúron készült, a harmadik kisebb pedig Gömöri típusú valószínűleg ott készülhetett.

A legnagyobb butykoskorsó: Talpán sötét okker, többi részén világos okkersárga mázas, egyfülű galléros nyakú edény, hasán többszörös barna körbefutó sávokkal és egyszer körbefutó barna hullámvonallal, felette ecsettel festett zöld levelek és kék virágok. Kissé kopott. Cserépfalusi meszesektől vásárolták Egyeken, tartottak benne pálinkát kb 1940-ig.

A másik nagyobb korsó világossárga mázas, nyakrésze zöld. Hasát körkörös fehér és barna csíkok díszítik. Tiszaszőlősön volt használatban. Mindkét korsó Gráf Ottó gyűjtése.

A harmadik butykos gömöri típusú sárga, barna és zöld színű széles, függőleges csíkokkal díszített edény. Jó állapotú, Kunhegyesen volt használatban kb. 1900-ig.

Mindhárom butykos készítője ismeretlen.