A kiállítás már nem tekinthető meg.
Az autizmus szó valószínű mindenki számára ismerősen cseng. A legáltalánosabb nézet, hogy az autista ember zárkózott, furcsa, ugyanakkor bizonyos dolgokban zseniális.Valójában az autizmus egy ennél jóval komplexebb állapot: az idegrendszer fejlődési zavara, ami különböző módon jelenik meg autizmussal élő társainknál.
Az autizmus jellemzői között a külvilággal, de leginkább az emberekkel való kölcsönös viszony képességének akadályozottsága szerepel. Számtalan olyan jellemzője van, ami okot ad arra, hogy túllépve a diagnosztikai kézikönyvek keretén, metaforaként is szemlélhetővé váljon számunkra egyfajta létállapot. Arra a létállapotra gondolunk, melyet a külvilág elvárásaitól való radikális elfordulás, az autonómia és a belső izoláció jellemez.
A művészek, a művészet tere nagyon hasonló, ugyanakkor választott és nem vele született dimenzió. A műterem és az ott izoláltan végzett tevékenység a saját világ, saját rendszer biztonságát nyújtja, amiben a művész egyszerre túlél, és egyszerre fosztja meg magát önkéntelenül a külvilág kínálta csatornáktól.
A műteremben végzett gyakorlatok, maga a mű létrehozásának folyamata számtalan művész esetében hasonló az autisták önkéntelen működéséhez. Ilyen például a „funkciótlan” ismétlés, a repetitív munkamódszer. De hasonlóság a művész rendezőelvekhez való vonzódása, a struktúrák, számbeli és téri rendszerek, modulok alkalmazása is. Azoknak a rendszereknek a használata, amelyek kötöttek és nem kontextus függők, nem relatívak, melyekkel kontrollt gyakorolhat saját munkája felett, szemben a kinti valóság kontrollálhatatlan dinamikájával és ezerféle értelmezhetőségével.
A most megvalósuló kiállítás az autizmushoz mint metaforához való viszonyulás bemutatását kínálja fel a művész számára, a saját belső – elvont és nem diagnosztikai értelemben vett – autista lényének megmutatását a művein keresztül.
A kiállítás olyan kortárs művekből válogat, amelyek karakterében dominánsan érvényesülnek olyan jellegzetességek, amelyek az autizmus sajátjai is: a repetitív gesztusok, a rendezési elv koherens, kizökkenthetetlen gyakorlata, a külvilágot kizáró egyhegyű fókusz, a lényegtelen kiemelése a lényegessel szemben. Talán a művészet az a médium, amiben az „autisztikusság” vegytisztán „csak” lenyűgöző és „csak” szép.
A kiállításon autizmussal élő alkotók mellett kortárs képzőművészek szerepelnek olyan munkákkal, melyek tartalmukban, témájukban vagy alkotói módszerükben, attitűdjükben reflektálnak az autizmusra.
Kiállító képzőművészek:Bálványos Levente, Benczúr Emese, Borsos Lőrinc, Böröcz András, Igor és Ivan Buharov, Csontó Lajos, Csörgő Attila, Eperjesi Ágnes, Erdélyi Gábor, Fischer Judit, Gál András, Gerber Pál, Gémes Péter, Halász Péter Tamás, Jovánovics Tamás, Káldi Katalin, Keserü Károly, Koós Gábor, Köves Éva, Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Maurer Dóra, Mátrai Erik, Megyik János, Melkovics Tamás, Molnár Vera, Perneczky Géza, Sági Gyula, Szabó Ádám, Szalay Péter, Szíj Kamilla, Szűcs Attila, Tarr Hajnalka, Tibor Zsolt, Tranker Kata, Türk Péter, Uglár Csaba, Varga Ferenc, Várnai Gyula
Autizmussal élő alkotók: Bihari László, Farkas Ádám, Lakatos Renáta, Stadtmüller Tamás, Szappanos István, Varga Máté, Vedres Dávid, Vreczenár Viktor