A kiállítás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végzett kutatáson, valamint egykori szállodai portásokkal, éttermi pincérekkel és szakácsokkal készített interjúkon alapul. Az itt feltárt iratok segítségével, – két nyilvános esetet kivéve – nevek nélkül, tipikus történeteken keresztül mutatja be a politikai célzatú megfigyelés és a vendéglátás kapcsolatát.

A második világháború után alapvetően megváltozott a vendéglátás helyzete hazánkban, az alapanyagok hiánya nemcsak a hétköznapi emberek számára, de a vendéglátás régi vágású, nagy tudású szakembereinek is kihívást jelentett. Soha nem látott méreteket öltött a tömegétkeztetés, az üzemi és iskolai menzákon és vendéglőkben egyaránt. A 19 - 20. század fordulóján oly jellemző éttermi asztaltársaságok, törzsasztalok eltűntek. A régi törzshelyek átalakultak, a fehér abrosz mellett eltöltött hosszú beszélgetések, eszmecserék helyét átvették a futó, röpke találkozások egy presszóban, népbüfében, vagy épp tejbárban. Az állampolgárok informális beszélgetései pedig az államvédelem munkatársait is foglalkoztatták, sőt maguk az ügynökök is rendszeresen találkoztak vendéglátóhelyeken. A Belügyminisztériumot azonban nemcsak a nyilvántartottak által látogatott helyek érdekelték, de azok a kiemelt éttermek, szállodák is, amelyek a pártvezetés protokolláris rendezvényeinek adtak helyet. A korszakban hazánkban éppúgy, mint világszerte, óriási energiát fektettek az államvédelmi munkába, amelynek egyik legmeghatározóbb terét a vendéglátás intézményei adták. A rendkívüli idő, pénz-, és energia-befektetés azonban alig termelt releváns ügyet...

A kiállítás bemutatja az 1950-80-as évek vendéglátás-történetének fontosabb üzlettípusait, vendégkörét, a vendégek fogyasztási szokásait, dolgozóit, egyúttal azokat is, akik nem szokványosan használták a vendéglátás tereit. A tárlaton kiderül, melyik politikus unokahúga volt a Royal Szálloda „mataharija”. Megismerhetik a látogatók azt a Koccintós-csoportot is, mely tagjai egy pofa sör mellett készültek megdönteni a rendszert, vagy legalábbis ezt hitték róluk. Megismerhetünk egy mesterszakácsot is, aki annak a különleges „gasztronómiai kommandónak” volt a tagjai, mely elkísérte külföldi útjaira az egzotikus ételektől idegenkedő funkcionáriusokat, vagy éppen konyhájával kitelepült a Balaton-partra, hogy a kubai államfőt jóllakassa...