Manapság már a legtöbb japán is ceruzát, golyóstollat vagy filctollat használ a levelek és egyéb dokumentumok írásához. De a shodo (kalligráfia) művészet, ahol a festékbe mártott ecsettel lehet megformálni a kandzsi és kana karakterek továbbra is a hagyományos része a japán kultúrának. Az általános iskolában a diákok megtanulják a kalligráfia, a szépírás alapjait. Sokat gyakorolják, hogy tökéletesítsék a karakterek formái, gyakorlásnak még híres shodo mesterek munkáit is másolják. A legjobbak speciális iskolákban tanulják a művészetet, egy ilyen művészeti iskola bemutatkozása a jelen kiállítás anyaga.

A shodo művészet Kínából származik és a VI-VII. században került Japánba. Azokban az időkben kalligráfia ismerete fontos eleme volt az uralkodó, nemesi családok oktatásának, de idővel a művészet elterjedt a köznép körében is. Napjainkban a kalligráfia nem csupán egy művészeti forma vagy műalkotás létrehozása, hanem személyes üdvözlések létrehozására is használják az emberek a mindennapi életükben.

A shodo mesterei számára a harmónia, a szépség elérése a cél, de nem csak annyit jelent, hogy szépen írni. A festő egész életfilozófiáját sugározza egy-egy alkotás, minden egyes kandzsi és kana a művész személyiségét tükrözi. Fekete tust használva festenek bambuszecsettel, rizspapírra. Ebben a műfajban minden előre megtervezett, és mindennek jelentése van, számít a szavak iránya, a betűjelek formája, a vonalak lezárása és az elemek közötti egyensúly ugyanúgy, mint a jelek közötti üres tér mértéke vagy a szavak jelentése. A japán kalligráfia harmóniát és szépséget sugároz.