A trópusi esőerdő, a zöld pokol, ahogy a múlt század elején még inkább tekintettek rá, az élő természet változatosságának, az élet erejének legcsodálatosabb megnyilvánulása a Föld bolygón. Annak aki, csupán egy röpke kirándulást tesz az esőerdőben, leginkább a növények kusza szövevényének tűnhet, ahol nem történik semmi, és látszólag nincsenek is állatok. Ahhoz, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is, meg kell állni és várni, hogy megelevenedjen előttünk a futó pillanatra megdermedt világ – akárcsak egy western filmben, mikor a főhős belép a kocsmába. Ha módunk van rá, hogy egyszer ellátogassunk az esőerdőbe, akkor álljunk meg az ösvényen mozdulatlanul és hagyjuk, hogy minden lakója folytassa szokásos ténykedését. Csak akkor érezzük meg a virágzó cserjék természetesen édes illatát, csak akkor vesszük észre a levelek között rejtőző botsáskát, vagy a környezete színét átvevő kaméleont. Ismét ugrándozni, repkedni kezdenek körülöttünk az ékszernek is beillő apró madarak, tovább keresgél a rovarra vadászó gyík és észrevesszük a lombok között ugrándozó majmokat. Csak akkor válik élőben is olyan varázslatossá az erdő, mint Kipling örök klasszikusában, és modern Maugliként mi is állandó vágyat érzünk arra, hogy vissza-visszatérjünk oda, „hol a vadak zöld szeme cikkan át a dzsungelen”*.

A kiállítás a szerző trópusi esőerdőkben tett számos kirándulása során, az elmúlt 25 évben készült képeiből merít. E kirándulások között volt tudományos- és gyűjtőexpedíció, egyetemi terepgyakorlat és fotóstúra. A képek között azonban egy sincs, ami profi fotós lesekben, busásan fizetett guide-ok segítségével vagy a professzionális fotográfusok sok millió forintos eszköztárával készült volna. Mindegyikük az esőerdőben tett saját megfigyelések eredménye és kis költségvetésből, amatőr felszereléssel, gyalogkirándulások, táborozások, kutatások során készült. Éppen ezért nincs közöttük a másodperc tízezred része alatt kimerevített akciójelenet, vagy sok ezer ugyanolyan képből kiválogatott legtökéletesebb kompozíció. Ezeket a képeket tulajdonképpen bárki elkészítheti, aki egy kicsit elmélyed a fotózás és a trópusi esőerdő tanulmányozásában, és persze, aki rászánja az utazásra a megfelelő összeget.

Az itt bemutatott képek a trópusi esőerdőről készülő színes ismeretterjesztő album anyagából lettek kiválogatva, amelynek megjelenése a közeljövőben várható.

Fodor Ferenc az 1980-as években kezdett el aktívan fotózni eleinte azért, hogy az egyetemi növénygyűjteményt fényképekkel váltsa ki. Azóta elhivatott és elismert amatőr természetfotóssá vált. Díjakat nyert a legnagyobb hazai pályázatokon: “Az Év Természetfotósa” és a “Találkozás a Természettel” versenyeken, valamint a legnagyobb orosz fotópályázaton, az Aranyteknősön. Munkáit naptárakban, könyvekben és folyóiratokban publikálta, többek között a National Geographic, Természetbúvár, FotoMozaik hasábjain, illetve webgalériájában. Több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Magyarországon, Németországban, Franciaországban és Bulgáriában. 2000-ben felvételt nyert a Magyar Természetfotósok Szövetségébe, a naturArt-ba és még abban az évben megválasztották az elnökség tagjává. Ma a szervezet alelnöke.

Fodor Ferenc hivatását tekintve egyetemi oktató-kutató, jelenleg az ELTE Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének vezetője, egyetemi docens.