2016. július 2-án lett volna 85 éves Szentiványi Tibor, a magyar informatika egyik úttörője, végzettségét tekintve villamosmérnök, tevékenységét nézve művelődéstörténész, technikatörténész, játékkutató.

A diploma megszerzése után 1958-tól az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjában részt vett az első hazai elektronikus számítógép, a M-3 megépítésében, ahol a mágnesdob, majd a mágnesszalag illesztésének feladatát oldotta meg. A gép ugyan szovjet tervdokumentáció alapján készült, de számos magyar fejlesztéssel egészítették ki, pl. egyedi magyar fejlesztés volt a memóriát helyettesítő mágnesdob is. A h atvanas évek első felében dolgozott a Telefongyárban, ahol az EDLA II számítógépprototípushoz hajlékony mágneslemezes memóriát talált fel: ez az ötlete a későbbi floppyk egyik előfutárának tekinthető. 1963-tól a KGM Számítóközpontjának műszaki vezetőjeként feladata hazánk egyik első tranzisztoros számítógépének, az ELLIOT 803B-nek műszaki üzemeltetése volt. 1965-ben az Információ Feldolgozási Laboratórium (INFELOR) egyik alapítója lett, amely a hazai számítástechnika egyik jelentős műhelyévé vált, s ahol Szentiványi Tibor vezette a Rendszertechnikai Osztályt. 1975 végén az INFELOR átalakult a Számítógép-alkalmazási Kutató Intézetté (SZÁMKI) majd 1982-ben egyesülve a Számítástechnikai Oktatási Központ (Számok) és Országos Számítástechnikai Vállalat (OSzV), létrejött a Számítástechnika Alkalmazási Vállalat (SZÁMALK). Szentiványi Tibor a különböző nevek alatt működő szervezetnek egészen annak 1990-es megszűnéséig vezető munkatársa volt. Ezután 1991-1997 között a MATÁV-nál a vezetés tanácsadójaként működött.

Szakmai tudását nemzetközi szinten is elismerték, 1967-ben a londoni ICL cégnél dolgozott, 1975-ben Luxemburgban mint vendégkutatót foglalkoztatták. 1986-2005 között az International Council for Computer Communication (Washington, D.C.) tagja volt. Szakmai-közéleti munkája során 1968-ban részt vett a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megalapításában. Itt a választmány tagjaként, ill. 1992-ig szakosztályvezetőként dolgozott. Bekapcsolódott a Nemzetközi Információfeldolgozási Szövetség munkájába, ahol a kommunikációs munkabizottság magyar tagjaként végzett nemzetközileg is nagyra becsült tevékenységet. Kiemelkedő szerepe volt a TC6 COMNET konferenciáinak létrejöttében – ezek négy alkalommal Budapesten kerültek megrendezésre, Szentiványi Tibornak mint a szervezőbizottság elnökének (és a konferenciák kiadványa egyik szerkesztőjének) irányításával. Munkáját az IFIP Silver Core Award (1983) és az NJSZT Neumann-díj (1977) kitüntetéseivel ismerték el.

Eddig a száraz tények, s következzen a személyes visszaemlékezés. Egy alkalommal mint amatőr bűvész, matematikai játékok gyűjtője és megoldója, nagy lelkesedéssel meséltem kollégáimnak egy, a várban akkor megnyílt játékkiállításról. Nos, ha téged érdekelnek a logikai játékok, akkor menj fel egy emeletet és ott találsz egy hasonló érdeklődésű kollégát – Szentiványi Tibort! Azon nyomban felvittek, bemutattak neki és elkezdtünk beszélgetni. Mesélek neki a kiállításról, s hogy de jó lenne találkozni a szervezőkkel, kiállítókkal. Erre elmosolyodik, és azt mondja: Az egyik itt áll előtted. Attól kezdve szinte nem telt el nap, hogy ne beszéltünk volna meg valamit a logikai játékokkal kapcsolatosan. Be kell vallanom, hogy eleinte ezek a beszélgetések eléggé egyoldalúak voltak.