Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét feldolgozó kutatások alapos figyelmet szentelnek a magyar írók szerepének a forradalom előkészítésében, eseményeiben és utóéletében. Tanulmánykötetek tárják fel a Petőfi Kör történetét, az írók helytállását, a megtorlás időszakában elszenvedett sorsokat, de eddig viszonylag kevés figyelem
fordult az emigrációban élő művészek, írók és a forradalom kapcsolatára.

A források feltárása egyszerre vall arról a társadalmi-és politikai képről, amelyet az anyaországból kirekesztve a művészek kint szerzetttapasztalataik alapján vizionáltak és arról a gyötrelemről, amit a hontalanságban elszenvedtek. Megtudhatjuk, hogyan járultak hozzá az itthon maradottak szélesebb tájékoztatásához, a betiltott fórumok helyettesítéséhez, tiltakozó akciók szervezéséhez, s egy jobb korszak előkészítéséhez. Értelmezéseik, amelyek rendkívül heterogén képet mutatnak, s nem egyszer parázs vitákhoz, szakításokhoz vezettek, segítettek abban, hogy az azonos gondolkodásúak egy platformra - irodalmi lap szerkesztőségének közelébe - kerüljenek, s innen fejtsék ki nézeteiket. A kiállításon bemutatott műalkotások részben esztétikai minőségük, másrészt figyelmet mobilizáló szerepük, illetve a nyelv, a kultúra megőrzése érdekében kifejtett aktivitásuk miatt kerülnek be
válogatásunkba.

A Petőfi Irodalmi Múzeum az évforduló alkalmából megrendezett időszaki kiállításában az emigrációba kényszerült művészek, írók és az 1956-os forradalom kapcsolatát szeretné bemutatni, középpontba állítva a forradalom kitörése idején már emigrációban élő, illetve a leverés után elmenekülő alkotók megnyilvánulásait. A személyes portrék mellett a múzeum hangsúlyt kíván fektetni az emigrációs orgánumokra: a rádiókra, sajtókiadványokra, publicisztikára. Számos ritkaságot, ritkán, vagy soha nem látott dokumentumot, képzőművészeti alkotást, illetve kevéssé ismert audiovizuális dokumentumot ismerhet meg a látogató.


A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.