Az ikonokat, vagyis a keleti kereszténység szentképeit, sokan ismerik és csodálják. Ám a fémikonokat, ezeket a rézből öntött, gyakran sokszínű zománccal díszített kicsiny műremekeket talán már kevesebben ismerik. Az orosz kutatás is mintegy két évtizede figyelt fel rájuk. Pedig a nagy orosz írók, Dosztojevszkij, Csehov és mások gyakran emlegetik műveikben. A kiállításon különösen megkapóak az Istenszülő vagyis a Szűz Mária ikonok, köztük a segítséget nyújtó Istenszülő Oltalma ikon, vagy az Istenszülő híres kazányi ikonjának egy szép, régi másolata is. Ilyenfajta ikonmásolatot vitt fel egyébként 2011. április 7-én a Jurij Gagarin nevű űrhajó a Nemzetközi Űrállomásra.

A fémikonokat imádkozás és elmélkedés közben gyakran simogatták, csókolgatták. (Ezért láthatunk a viszonylag nem régi ikonokon is finoman kopott felületeket.) Gyakran gondoltak az ábrázolt szentek hős és nemes cselekedeteire, gyakran kérték közben járásukat, bíztak az ikon csodatévő erejében.

Erről ír a már említett óhitű Jepifanyij szerzetes Avvakum protopopa társa és barátja. Hosszasan küzdött a gonosszal, a gonosz szellemekkel. ”… s egyszer csak a jobb karomra pillantottam, ahogy ott a bal oldalamon feküdtem, hát a Szentséges Szűzanya rézből öntött képmása nyugodott a jobb karomon. …Megtelt az én szívem nagy örömmel és krisztusi vigassággal. Dicsőítettem Krisztust és a Szűzanyát…”