A kiállítás már nem tekinthető meg.
1958. július 27-én születtem Ipolyságon, gyermekkoromat egy közeli kis községben, Ipolyhídvégen töltöttem. Az ember életét alapvetően meghatározza az az értékrend, mely felé szülei és nevelői vezetgetik. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz az Ipolybalogi Alapiskolában Pölhös Imre igazgató úr kiváló tanáregyéniségeket gyűjtött össze, akik szilárd alapokkal, biztos tudással engedték ki diákjaikat az életbe. Külön kiemelném Varga Lajos grafikusművészt, aki a későbbiekben a pozsonyi Madách Könyvkiadó illusztrátoraként dolgozott.
Ő volt az, aki a képzőművészet irányába elindított, hisz korán felfedezte rajzkészségemet, és segítségemre volt abban is, hogy tovább fejlődjek. Bizonyára az ő szeretetteljes törődése és tanítása is közrejátszott abban, hogy 1973-ban a losonci Pedagógiai Szakközépiskolába jelentkeztem, ahol a képzés egyik alappillére a képzőművészeti nevelés volt. 1980-ban a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemre jelentkeztem, ahol képzőművészet-orosz nyelv és irodalom szakon diplomáztam. Többek között olyan művésztanárok vezetése alatt sajátíthattam el a képzőművészet elméleti ismereteit, s szerezhettem meg a gyakorlati tudást is, mint PhDr. Anna Koprdová Csc, PhDr.Oľga Félixová Csc, Ladislav Čech festőművész, érdemes művész.
1985 őszén kerültem az Ipolysági Művészeti Alapiskolába. Bár az iskolában már az ezt megelőző években is folyt rajzoktatás, az állandó, máig működő rajztanszak az én vezetésemmel indult el ugyanebben az évben. Ennek immár 30 éve. Azóta sok-sok tehetséges gyermek rajzkészségét fejleszthettem, tanúja lehettem annak, ahogy a kis művészek keze alól egyedi alkotások kerülnek ki. A rajztanszak diákjai számtalan hazai és külföldi megmérettetésen vettek és vesznek részt mind a mai napig, melyeken nem egyszer kiemelkedő eredmények születtek. A teljesség igénye nélkül néhány kimagasló siker: a Szivárvány elnevezésű világversenyen 2000-ben aranyérmet, 2010-ben pedig bronzérmet szereztek diákjaim. A gyerekek munkáit rendszeresen, évente kiállítjuk a Simonyi Lajos Galériában, 1992-től pedig lelkes szervezője vagyok a Pueri Fabri – Alkotó Gyerekek Nemzetközi Regionális Gyermek Képzőművészeti Pályázatnak is, melyen természetesen a diákjaim is részt vesznek.
A képzőművészeten kívül a művészetek egyéb ágai is közel állnak hozzám. A zene iránti szeretetet az ipolybalogi alapiskola tanárai, Lánczos Valéria és Sebény Ferenc oltották belém. Lassan 10 éve, hogy tagja vagyok városunk Musica Aurea elnevezésű énekkarának, rajongok a népzenéért, néptáncot is örömmel tanulok.
Elsősorban pedagógusnak tartom magam, mivel úgy gondolom, az alkotómunka egész embert kíván, aki mindennapjait teljes egészében a művészetnek szenteli. Mivel a hétköznapokban családfenntartóként, anyaként is helyt kell állnom, az alkotás öröme nem adatik meg naponta. Ennek ellenére természetesen időről időre születtek a kezem alatt képzőművészeti alkotások, amelyek a különböző klasszikus technikákkal készültek.
Ezeket a műveket már több kiállításon is bemutatták:2005 - Budapest, Újpesti Gyermek-és Ifjúsági Ház
2007 - Szlovákiai pedagógusok képzőművészeti szalonja - Pozsonyi vár
2010 - Kistérségi Tavasz – Vác ,Nagymaros
2010 - Ipolysági alkotók kiállítása - Simonyi Lajos Galéria
2015 - 1. Májusi Szalon - Ipolysági zsinagóga
2016 - 2. Májusi Szalon - Ipolysági zsinagóga
Aktuális kiállításom alkotásai kevésbé ismert technikával, viaszfestéssel, vagyis enkausztikával készültek. Ezzel a technikával egy húsvéthétfői látogatás során volt szerencsém találkozni a füleki várban. Élénk szín- és csodálatos formavilága azonnal magával ragadott. Teljesen más megközelítést igényel, mint a hagyományos festési eljárások, ezért tulajdonképpen kihívást is jelentett számomra. Mivel a technikát valóban kevesen ismerik, s még kevesebben oktatják, így a világháló segítségével, autodidakta módon ismerkedhettem meg fortélyai egy részével, ami egyben minden nehézsége mellett a felfedezés örömét is nyújtotta A vasalóval való festés egy új világot nyitott meg számomra. Itt a színkeverés csak részben irányítható. A vasaló nyomai, lenyomatai szinte kiszámíthatatlanok. A technika eme tulajdonságait csak a megtanult technikai bravúrokkal sikerülhet valamennyire „kordában” tartani. A viaszfestés különlegessége az is, hogy ezzel a technikával készített képek nem hamisíthatók, ugyanazt a képet még egyszer lehetetlen megfesteni.
Mindezt nem sikerült volna elérnem, ha nem kapok segítséget a Jóistentől. Köszönetet mondok Neki mindenért: a szürke hétköznapok apró örömeiért, s az alkotás különleges, felemelő perceiért is.