A kivételes műveltségű Haynald Lajos 1851-től erdélyi püspökként, 1867-től kalocsai érsekként szolgálta a katolikus egyházat. Nevét a magyar kultúra legnagyobb mecénásai között kell említenünk: vagyonát, befolyását önzetlen módon a nemzet gyarapítására használta fel. Iskolákat alapított, jelentős összegekkel támogatta a művészet és a tudomány számos területét. Korának egyik legismertebb társasági személyisége (ma azt mondanánk, „celebje”) volt, barátság fűzte többek között Liszt Ferenchez és Munkácsy Mihályhoz is. Százezer példányt meghaladó botanikai gyűjteményét és ritkaságokban bővelkedő szakkönyvtárát múzeumunkban őrizzük.

A középiskolásokat és fiatal felnőtteket is megszólító kiállításban játékok, oknyomozás, eredeti gyűjteményi tárgyak kalauzolnak és mutatják meg azt, hogy kapcsolatok a világháló nélkül is léteznek és működnek.

A kiállítás egyik különlegessége a Haynald Lajos kalocsai érsekről még 1884-ben készült arcmás, melyet Munkácsy Mihály festett. A képet – melyet a kiállítás idejére a Nemzeti Galéria kölcsönzött – , szeptember 13-án a sajtó nyilvánossága előtt helyeztük el a kiállításban.

Dr. Gergely Mariann, a Nemzeti Galéria főosztályvezetője a kép kibontásakor elmondta, hogy örül annak, hogy a képzőművészet is helyet kapott a tudomány házában. A kiállítás a Munkácsy festménnyel kiegészülve egy korszakot a maga teljességében tár elénk.

Haynald Lajos személye azért is különleges, mert rajta keresztül a kiállítás egyik kiemelt célcsoportjának, a fiatalabb korosztálynak tudjuk bemutatni azt, mit is jelentett régen egy köztiszteletben álló, megbecsült és befolyásos személynek lenni (mondhatni „celebnek”), aki azonban magát háttérbe szorítva befolyását és kapcsolatait a társadalom és tudomány érdekében használta fel. Az érsek– szociális érzékenységének köszönhetően –nagy hangsúlyt fektetett az oktatás támogatására és a szegénység csökkentésére. A legnagyobb magyar mecénások között említhető, iskolákat alapított, jelentős összegekkel támogatta a képzőművészetet, az irodalmat és a tudományt.

Múzeumunk, gyűjteményeink szempontjából kiemelkedő jelentőségű személy, mert a Növénytár neki köszönheti a létezését és azt, hogy európai színvonalú intézmény lett. Halála előtt már 10 évvel megírta végrendeletét, melyben növénytani gyűjteményét és könyvtárát is a múzeumra hagyta. Ez is mutatja, mennyire tudatos volt tudománypártoló tevékenysége. Hagyatékának köszönhetően ma minden 10. herbáriumi lap a botanikai gyűjteményünkben Haynald Lajostól származik.

A kiállítás modern kommunikációs felületen közli az információkat, de nem adja készen azokat a látogatónak. Mivel Haynald nem vezetett naplót, csak levelezése (szüleinek írt levelei, hivatali levelek, a neki írt levelek), valamint a róla szóló tudósítások és a herbáriumi lapok maradtak fent. A látogató feladata a rendelkezésre álló információmorzsákból összerakni és megérteni Haynaldot és motivációit botanikusként. A kiállítás tervezői és megalkotói tehát nem adják szánkba a szavakat, nem akarnak értékelni, csak bemutatni. A látogató a herbáriumi lapokon keresztül oknyomozással kell, hogy megfejtse, milyen volt az ember, a botanikus, a világutazó, a tudós, akinek szinte minden lépéséről tudósított egykor a Vasárnapi Újság. A kiállításban a látogató cédulát gyárthat, összehasonlító anyag alapján fajmeghatározást végezhet, számítógépes játék segítségével gyűjtő- utakat tervezhet, vagyis testközelből tapasztalhatja, mit is jelent a kutatómunka.

Haynald kapcsolati hálójának bemutatásával a kiállítás mondanivalójának egyik központi eleme, hogy a valódi kapcsolatok nem a világhálón köttetnek. A kiállítás arculata ezt oly módon segíti, hogy a valóságos kapcsolatok, életesemények megjelenítési módja a közösségi média felületeit idézi, a kontraszt így vonzóbbá teszi a kiállítást a fiatalabb korosztály számára is.

Haynaldot mély barátság fűzte Liszt Ferenchez, ezt édesanyjának írt leveleiből is tudjuk. Különösen fontos volt neki, hogy barátja elkísérte egy-egy kirándulásra, botanikai gyűjtésre. Kettejük barátságába később Munkácsy is bekapcsolódott, ezért festette meg Haynald, majd egy évvel később Liszt arcmását is. A képet a nagyközönség még nemigen láthatta, mivel eddig a Magyar Tudományos Akadémia székházában volt kiállítva. A kiállítás idejére a Nemzeti Galéria kölcsönözte intézményünknek.

A kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeum tavaly ősszel indított Mire jók a természetrajzi gyűjtemények? című tudománykommunikációs sorozatába is illeszkedik. Célunk a kiállítás segítségével bemutatni, hogy mennyi mögöttes információ derülhet ki például egy herbáriumi lap vizsgálata során, s ezért is indokolt és fontos megőrizni és kutatni a természetrajzi gyűjteményi anyagokat.

A kiállítás kedd kivételével naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg az időszaki kiállításokra váltott belépőjeggyel.