Jánossy Ferenc, vagy ahogyan sokan ismerték "Firinc" neves értelmiségi polgárcsaládok leszármazottjaként született 1926. szeptember 13-án Budapesten. Anyai nagyapja Hugyecz György besztercebányai építész, akinek fia Hugyecz (Hudec) László szintén építész volt, többek közt a kommunista megszállás előtti Sanghaj legjelentősebb art deco mestere. Jánossy édesapja a fasori gimnázium tudós igazgatója volt, István testvére József Attila díjas költő, műfordító, György Ybl díjas építész. Ferenc tizenhét évesen már Nagybányán fest Gallé Tibor iskolájában. 1945-50 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mesterei festő szakon Szőnyi István és Kmetty János, mozaik szakon Fónyi Géza voltak. A háború után megalakult Európai Iskola újra világművészeti sodorba tömörítette a progresszív alkotókat – Jánossy a csoport „fiataljai” közé tartozott, 1946-ban műveit először e társaság kiállításán mutatták be.

A rendkívül tehetséges és impulzív személyiségű festő Újpest-rakparti műterme rendszeres találkahelye volt a Pilinszky-Mándy vezette bohémeknek a legsötétebb Rákosi időkben. 1951-ben a Négyesfogat művésztársaság tagja [Nuridsány Zoltánnal, Orosz Gellérttel és Sugár Gyulával]; 1952-ben megalapította a rézkarcok készítésével és árusításával foglalkozó Szőnyi Alkotóközösséget; 1952-től a Művészeti Alap és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja volt. A 40-es évektől készült művei nonfiguratív, szürrealisztikus kompozíciók és sötét tónusú tájképek voltak. Az ötvenes években számos mozaik megrendelést kapott, nem találta helyét a szocialista realizmus diadalmenetében.
Forradalmi szerepvállalása miatt 56 végén emigrált, 1957-től 1963-ig Bázelben élt, tanult (Kunstgewerbe Schule) és dolgozott. A nyugati szabadság és Európa harmadik legnagyobb fesztiválja, a bázeli karnevál felszabadította művészetét, tematikáját éppúgy, mint palettáját és ecsetkezelését, művei erőteljes, expresszív színekkel festett, látomásos elemekkel teli figurális kompozíciók, ill. tájképek lettek. Kiállított Zürichben, Genfben, Freidorfban és Luzernben is, de honvágya és depressziója egyre mélyült.

Az 1963-as amnesztiakor hazatért, rövid fővárosi időszak után 1964-től haláláig Balassagyarmaton élt. Figurális műveinek jelentős része a karnevál, ill. cirkusz témáját - sokszor a naiv festészet kifejezésmódját idézően - dolgozza fel. Portréi, tájképei erőteljes művészi megjelenítő készségről árulkodnak. Élete utolsó éveiben újra komor tematikájú és színezésű, sötét képeket alkot. Olaj- és vízfestményeken kívül mozaikokat és grafikákat is készített, kerámiafestéssel is foglalkozott. Az alkotófolyamat nála egymásra építkezik a rajzokat akvarellvázlatok útján véglegesítette olajfestményekbe.

A 70-es 80-as évek magyar művészeti avantgardjának kiemelkedő figurája volt, becenevén Firincnek ismerték. Emblematikus filmszerepeket kapott Bódy Gábor (Amerikai Anzix, Psyché) és Tarr Béla (Szabadgyalog) filmjeiben. Művei megtalálhatók a bázeli Kunst Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a székesfehérvári Deák-gyűjteményben és a salgótarjáni Dornyay Múzeumban is. Legjelentősebb gyűjteménye a nevét viselő balassagyarmati Jánossy Képtárban látható, ahol az állandó kiállításon 9 db olajképe szerepel, de a gyűjtemény része további 5 db festmény és 11 db grafika, illetve a leányától letétbe helyezett további 33 db olajkép – összesen 58 db Jánossy mű.

Jánossy Ferenc Balassagyarmaton megnyugvást talált, a különc figurát befogadta a város, Firinc cserébe belopta a kommunizmus alatt elnyomott frusztrált utcákba, beszélgetésekbe és kocsmákba a korlátlan szabadság levegőjét. Samu István főorvos pszichiátriája gyógyírt jelentett súlyos depressziójára, és menedéket a kommunista rendőrség megtorlásai elől, hiszen Firinc, mint afféle udvari bolond, nem rejtette véka alá a rendszerről alkotott gúnyos és groteszk véleményét. Pedig polgári műveltsége már magában is épp elég nagy lázadás volt az agyakat is konfekciónak tekintő diktatúrában.

Halála váratlanul ért mindenkit, a karneválok 56 éves festőjének 1983. február 26-án állt meg a szíve. Épp, hogy véget ért a farsang karneváli szezonja. Temetése spontán olasz neorealista film lett. Ravatala előtt a szintén hasonlóan magas műveltséggel rendelkező Róka Lajos lelkész úr mondott emlékezetes beszédet. Sírba helyezésekor a kora márciusi, rohanó, fenségesen szürke fellegek alatt a fejfa mögötti kerítésnél egy ismeretlen fiatal nő bundában állt mozdulatlan, szájában egy vörös rózsával.

Születésének kilencvenedik évfordulója tiszteletére a balassagyarmati Jánossy Képtár és Balassagyarmat Város Önkormányzata rendezvénysorozattal emlékezik. Év elejére megújult a temetőben lévő Tornay Endre András szobrászművész által készített síremléke, születésnapján, szeptember 13-án megnyílik a Palóc Múzeum kamaratárlata Jánossyt talán leghíresebbé tevő témája, az egyéni mitológiát teremtő cirkuszok, karneválok, alakoskodások, bolondok, bohócok, túlvilági figurák, vagyis Szent Vagabundus, a fényes apollói és sötét dionüszoszi rendet egyesítő áldott csavargó világa.

A sorozat részeként idén még tárlat készül Jánossy pályakezdő éveinek, az Európai Iskolás időszak absztrakt műveiből, továbbá bemutatásra kerülnek a Madách Moziban azok a filmek (Tarr Béla: Szabadgyalog, Bódy Gábor: Nárcisz és Psziché, Amerikai Anzix), melyekben "Firinc" felejthetetlen alakításokat nyújtott.