A tárlat a két szobrászművész – apa és fia – életművének retrospektív bemutatása. A Műcsarnok reprezentatív szoborcsarnokában, valamint a két oldalról kapcsolódó termekben közel százharminc alkotás foglalja össze a közönség a Kolozsvárott született Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor életművét.

Az 1983-ban elhunyt Szervátiusz Jenő művészetének fókuszában a szülőföld és a magyar kultúra szeretete állt. Kivételes küldetéstudatát és a magyar nép sorsa iránt érzett elköteleződését fia Tibor is magáénak vallja.

A Műcsarnok nyári tárlatán bemutatjuk a Kolozsvári Művészeti Múzeumban őrzött Szervátiusz Jenő szobrokat éppúgy, mint Szervátiusz Tibor monumentális munkáit: így a Magyar Nemzeti Galériában lévő főművét, a Tüzes trónon címet viselő Dózsa-szobrot, és a ritkán látható több mint 4 méteres Kolozsvári Krisztust is. A kiállításra közel 80 mű érkezett Szervátiusz Tibor műterméből, köztük a hatalmas andezit Ady-fej, vagy a bronz Szabó Dezső-fej.

Együtt látható több Petőfi Sándort ábrázoló műve, így a műteremből érkezők mellett a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Ispánkút. A Nemzeti Galéria gömbkő Móricz feje és párdarabja a homokkőből készült Napisten lánya is szerepel majd a tárlaton. A nagyméretű főművek látványát egészítik ki a kisebb, intimebb faragások és öntvények.

Szervátiusz Jenő és Tibor munkái számos európai nagyvárosban szerepeltek már, azonban igazán jelentős, átfogó bemutatásukra évtizedek óta nem volt példa. A mostani kiállítás ilyen értelemben minden korábbinál komplexebb. Egyrészt kitekintést ad Szervátiusz Tibor legutóbbi alkotásaira, másrészt a Kolozsváron és budapesti közgyűjteményekben lévő művek először láthatók együtt.