A Tatabányai Múzeum széleskörű gyűjtőkörére, s ennek megfelelően kialakult gyűjtemény-együtteseire alapozva már korábban is a város és környékének időben és térben történő komplex bemutatására törekedett. Új állandó kiállításunk tervezésekor sem szerettünk volna ettől a koncepciótól eltérni, de mindezt új megközelítésben, a történeti ökológiai kutatási módszereivel, eredményeivel és szellemében megvalósítani.

Ez az önállóan ugyan még viszonylag fiatal tudományos megközelítés a történelem szereplőjévé a természeti környezetet teszi, s azokat a jelenségeket, folyamatokat vizsgálja egy adott időszakban, amelyeket a környezethez történő alkalmazkodás a kultúrában előidézett, ill. ami magának a környezetnek a megváltoztatásához vezetett. A történeti ökológia segítségével időben és térben egyaránt nagy lehetőségünk van környezetünk történelmének bemutatására. Ennek értelmében választottuk meg a teret és az időszakot: az Által-ér és környezete az ember jégkorszaki megjelenésétől az 1970-es évekig.


A teljes kiállítás koncepciója

A látogató kronológiai rendben követheti végig a környék történetét, azonban nem eseménytörténetként, hanem a különböző korszakok emlékanyagát a koncepciónak alárendelve válogattuk össze. A látogatót a „történelem ösvényén” vezetjük végig, a talaj változása szimbolizálja az időbeli és életmódbeli változásokat. Hogyan élt az őskori ember a természettel együtt, mindez hogyan változott meg az élelemtermelő gazdálkodás kialakulásával, mit kapott, és mit vett el az ember a természettől, ill. hogyan alkalmazkodott hozzá. Mindezeket a lényegre fókuszálva, jelzésekként állítjuk a látogató elé, inspirálva a tanulságok, következtetések önálló levonására.

A látogató a földszintet és emeletet körbejárva a kiinduló ponthoz, az érintetlen természethez ér vissza. Ezt egy erdei pihenő szimbolizálja madárhangokkal. Itt kapnak helyet az általános információk és a környék természeti értékeinek bemutatása, jelezve a kirándulóhelyeket is. A kiállítás üzenete szerint az itt élő ember a 20. századig alkalmazkodott környezetéhez, annyit használt a természetből, hogy az képes volt regenerálódni. A 20. századi gyökeres, és rendkívül káros változások után azonban vissza kell térnünk a természethez, amit óvnunk és védenünk kell, s a vágyott jövő így a korábbihoz hasonló élhető természeti környezetet teremthet.

A Tatabányai Múzeum fiatal intézmény, bár új-és jelenkori gyűjteménye a megalapítása óta gyarapszik, régészeti gyűjtőköre csak a múlt század végén alakult. Ezért, bár elsősorban már az intézményünkben őrzött leletanyagra támaszkodunk, kénytelenek vagyunk néhány, a város területéről előkerült, kiemelkedő jelentőségű régészeti leletanyag tartós kölcsönzését kérni a tatai Kuny Domokos Megyei Hatókörű Városi Múzeumtól és a Magyar Nemzeti Múzeumtól.

Az új állandó kiállításban multimédiás eszközöket, valamint a látogatóbarát kiállítás szempontjait figyelembe véve foglalkoztatókat alakítunk ki. A feliratozás minden esetben interaktív módon, monitoron olvasható, a látogató igényei szerint többféle formában: magyarul, angolul, ill. gyermekeknek szóló szövegekkel, általános ismereteket hordozva, grafikákkal, filmbetétekkel is gazdagítva az ismereteket. A tárlók mellett kialakított felületeken rövidebb, a kiállított tárgyakra közvetlen mutató feliratok kerülnek csak elhelyezésre.