Egy fénymásolón felejtett kulcs indította el pályáján Herendi Péter fotográfust. Ez a véletlen kísérletezésre sarkallta az akkor a Műcsarnokban dolgozó művészt, aki ezután különböző testrészeit tette a fénymásolóra, hogy megnézze, hogyan változik a fény hatására bőre textúrája.

Először csak sima papírlapra, később már celluloid lapra fénymásolt, hogy azt különböző színű festékekkel és azok visszakaparásával gazdagítsa.

Az ő ecsete 1987 óta a fényképezőgép, vászna pedig a fényérzékeny anyag. Azóta a fotográfia szerelmesei olyan egyedi alkotásokat láthatnak kiállításain, melyek egy általa elképzelt makrovilágot jelenítenek meg. A fotográfiához képzőművészeti oldalról közelít; gondolataihoz a legmegfelelőbb kifejező anyagokat keresi, ezért, szakítva a fotográfiai konvenciókkal, a legváratlanabb technikák és installációk révén vizsgálja a fény-árnyék viszonylatokat.

Herendi Péter fotográfiákat művelő képzőművész és képzőművészeti alkotásokat teremtő fotográfus egy személyben. Szombathy Bálint művészeti író szerint Herendi munkássága kiemelkedő példája annak, hogyan lehet fotót, illetve fotó alapú elektrográfiát készíteni film, lencse és előhívó nélkül, behelyettesítve őket a nagy felbontású asztali képletapogatóval és a nyomtatóval. Mivel kétszer ugyanazt a képet nem állítja ki, ezért kiállításai egyediek és megismételhetetlenek.