Julius Popp Bit.Fall c. munkájának mostani változata egy újabb logikus pont a projekt fejlődésében, amely 2001-ben kezdődött, nyolc szórófejjel. A néző és az aktuális közügyekkel kapcsolatos információk között a víz a közvetítő közeg. Az installáció forrását felkapott szavak és kifejezések adják, amelyeket egy statisztikai szoftver választ ki különböző hírportálokról merítve. A rendszer képekké alakítja a digitális formában érkező információt, amelyeknek aztán a mágneses szelepeknek köszönhetően cseppenként leeső víz ad formát: egy külön szoftver szinkronizálja a szelepeket, így azok képesek irányítani a cseppeket, és megmintázni a bittérképet, vagyis a képet. A padlón lévő vályúban összegyűlő vizet egy pumpa visszajuttatja a szelepekhez, így a szerkezet zárt rendszert alkot.

Julius Popp interdiszciplináris műveket hoz létre, amelyekben a művészet a tudománnyal találkozik: kísérleti építményei épp oly egyszerűek szerkezetileg, épp oly könnyen befogadhatóak, mint amilyen bonyolultak és kifinomultak technológiailag. Installációi komplex rendszerek interakcióit elemzik, az épített gépek önálló, logikus szabályait alkalmazva. A Bit.Fall az emberek egymáshoz, a gépekhez és a természethez való szövevényes viszonyát alátámasztó alapvető körülményeket, illetve ezek társadalmi következményeit vizsgálja: a folyamatot, amelynek során a kulturális és természeti kondicionálásnak köszönhetően emberek leszünk.

Az illékony „infófüggöny” metafora, az információáradatot jelképezi, amellyel naponta szembesülünk, és amelyből folyton változó valóságainkat építjük. A vizuális információ itt csak rövid ideig jelenik meg képként, mielőtt feloldódna önmagában. Az információ megosztása, a tájékoztatás mint tünékeny, könnyen manipulálható jelenség jelenik meg. Csupán a nézőkben létrejövő asszociációk maradnak meg: nem az a lényeg, hogy mit látunk, hanem hogy miként értékeljük.

Julius Popp médiaművész, 1973-ban született a németországi Nürnbergben. Jelenleg Lipcsében él és dolgozik. Képzőművészeti tanulmányait a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán végezte 1998 és 2005 között. Ugyanitt Astrid Klein mesterkurzusát látogatta 2005 és 2009 között. Számos díj kitüntetettje: 2003-ban az ArtBots elnevezésű nemzetközi kiállításon a Robot Choice Awardot, 2008-ban az Ars Electronica Nívódíját, 2009-ben a Leipziger Volkszeitung Művészeti Díját, 2011-ben Cannes-ban a formatervezésért járó Ezüstoroszlánt és a kültéri műalkotásért járó Bronzoroszlánt nyerte el. Művei gyakran alkalmaznak technológiai megoldásokat, és válnak a tudomány és a művészet határain átnyúló interdiszciplináris vállalkozásokká. Gyakran kooperál a Lipcsei Egyetemmel, a németországi St. Augustinban található Fraunhofer Társasággal és a Massachusetts Institute of Technologyval. 2005 óta számos csoportos kiállításon vett részt világszerte, és többek között olyan galériákban volt egyéni kiállítása, mint a nürnbergi és a bécsi Kunsthalle, a montreali Oboro Art Centre, a lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst, a svédországi Eskilstuna Konstmuseum, a szöuli Modern és Kortárs Művészeti Múzeum.

Kurátor: Christian Gracza