A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt a "Ferencvárosi helyszínelők"- Régészeti feltárás a Csarnok téren című kiállítására.

A Csarnok tér (IX. kerület, Ferencváros) délkeleti részén 2014-15 során egy szálloda építésének előkészületei kezdődtek. Mivel a terület régészeti lelőhelynek számít, a munkálatok megindulása előtt a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei 2015 októberében próbafeltárást végeztek, amelynek eredményeképp a kormányhivatal megelőző régészeti feltárást rendelt el. Ez utóbbi 2016 januárjában kezdődött, és 30 napig tartott. Az ásatás során az építési telek egész területén megtalálták az egykori Szenterzsébetfalva (röviden Szentfalva) nyomait. Az északi részen a XIII. századi, míg a délebbi részen inkább a XII. századi leletanyag dominált.

Nagyjából 4 ládányi kerámia, rengeteg állatcsont, némi vas és néhány pénzdarab került elő.
Az ásatás arra is fényt derített, hogy valószínűleg nem Szentfalva volt a legkorábbi település ezen a területen. A szakértők nagyon apró bronzkori nyomokat, kerámia-töredékeket találtak egy korábbi településről. Az időben következő leletanyag már a XII-XIII. századi, Árpád-kori településhez köthető.

Meglepő módon a következő három évszázadból nem maradt fenn tárgyi emlék. A következő lelet-együttes a XVII. századi keresztény temetőből származik. A régészek néhány rózsafüzért, keresztet, és viseletmaradványt találtak. A tárgyak viszonylag kis száma nem meglepő, általában nagyon kevés ebben a korban az, ami az eltemetett emberek mellett előkerül.

Összesen 285 olyan sírra bukkantak, amelyek teljesen egyértelműen egy-egy egyénhez köthetőek, és sok olyat, amelyeket megbolygattak, tehát nem lehetett személyenként megkülönböztetni. A viseleti tárgyak közül egy-két szép, fémszálas csipkével díszített főkötő is előkerült, a fiatalabb hölgyek csontvázán fülbevalót, gyűrűt, nyakban hordott keresztet, valamint néhány ruhakapcsot találtak.

A Csarnok téri ásatáson két régész technikus és 40 kézi földmunkás dolgozott, ezen kívül rendszeres időközönként geodéták segítették a feltárást. A munka befejezését követően az emberi maradványok a Természettudományi Múzeumba kerültek, ahol az ottani antropológusok a csontanyagot feldolgozták, datálták, valamint meghatározták a nemüket, és az esetleges betegségeket, melyek a csontokon nyomot hagytak. Következő lépésben a tárgyi leletanyag a Budapesti Történeti Múzeum restaurátoraihoz került, ők megtisztítják, helyrehozzák, konzerválják, és összeragasztják a kerámiadarabokat. Munkájuk eredményeképpen a régészek meghatározzák a leleteket, és megállapítják, hogy az egyes tárgyak mely korhoz tartoznak. Az állatcsontokat az archeozoológus azonosítja. Ez alapján lehet következtetni a korszak étkezési szokásaira.

A fotókiállítással a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai előtt tisztelgünk.