A modernizáció folyamata, az iparosodás, a városokba áramlás a 19. és 20. század fordulójára jelentősen átalakította a magyar társadalom szövetét. Budapest, mint nagyváros létrejöttéből, az ipari munka koncentrált jellegéből, valamint a tömeges, rossz minőségű lakha-tásból fakadóan a modern ember világa jelentősen átalakult. Ezek a változások a társadalom összes rétegét érintették, és mind az ipari munka révén létrejövő, mind az átalakulóban lévő rétegeket a saját pozíciójuk és társadalmi szerepük újragondolására ösztönözték. Ezzel szoros összefüggésben zajlott a szociológiai gondolkodás intézményesülése, a különböző művészeti, pedagógiai, életreform és emancipációs mozgalmak hullámai, melyek különböző elképzelések mentén a társadalom átalakítását tűzték ki célul.

A formálódó osztálytársadalom nemzetközi szinten szerveződő hálózatain és az új kommunikációs csatornákon terjedő eszmék átmetszették a korábbi hierarchikus hatalmi és intézményi formák kereteit. Ezek a folyamatok a kollektív érdekek felismerése, a problémákra közös megoldásokat kereső kezdeményezések irányába hatottak. A politikai szempontból egyre szervezettebbé váló bérből élő munkásság cselekvési mintái, intézménytípusai, érdek-képviseleti gyakorlatai, a társadalmi jelenségekre adott magyarázataik egy sajátos kulturális közeg létrejöttéről árulkodnak. Kérdésünk, hogy az a kollektív, erősen osztálytudatos magatartás, amely a bérharcokat, sztrájkokat és a politikai cselekvést jellemezte, miként tapasztalható meg a munkásság magánéletben és a szabadidő eltöltésében. Ez azért fontos, mert az 1918–1919 forradalmai után berendezkedő Horthy-rendszer szinte teljesen visszaszorította a formális politikai cselekvés lehetőségeit. Jóllehet a munkások emancipációs mozgalmának egy kis szelete a természetjárás, a kirándulás, a nyári fürdőzés, ám jelentésekben gazdag területe.

A kiállítás a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) és a Szentendrei-szigeten kialakított horányi táborhelynek a munkáskultúrában betöltött szerepét vizsgálja a két háború közötti időszakban. A kultúra fogalmán a jelentések, a hétköznapi és ünnepi gyakorlatok, valamint az anyagi kultúra vonatkozásainak összességét értjük. Ezek formálják a résztvevők világról alkotott képét, létrehozzák és újratermelik az önazonosság fogalmát. Tehát a munkáskultúra középpontjában a munkások önmeghatározása, önművelése és önszerveződése, közkeletű szóval identitásának kidolgozása és ápolása állt. A címként választott „zrí” kifejezés egy olyan közösségi gyakorlatot fed, melynek kapcsán a munkáskultúrán belül jelentkező identitásváltozatok és a hozzájuk kapcsolódó eltérő elképzelések fogalmazódtak meg és kerül-tek egymással vitába. A kiállítással kísérletet teszünk a baloldaliság újraértelmezésére, a balol-dali csoportok sokszínűségének bemutatására, valamint a köztük zajló konfliktusok és egyez-kedések kultúraformáló szerepének vizsgálatára.