Életterünk a második természet, melyből szelektíven emlékezünk a tetszetős látványosságokra, az agglomerációt átmeneti zsilipként észlelve, melynek sekélyes funkciója, hogy a vidéket elválassza a várostól. E területek megnevezésére gazdasági-városfejlesztési terminusokban vagyunk képesek: ipari zóna, barnamezős beruházás, agglomerációs közlekedés stb..

A kiállított képek ezekre a területekre fókuszáltak, nem egy kitervelt koncepció elemeiként, inkább asszemblázsként alakultak. Festészeti technológiákkal kísérleteztem, a geometrikus-konkrét képi ábrázolást a tájesztétikai pittoreszkkel, pointillizmussal és lazúr-technikákkal kevertem.

Eredeti tapasztalataimból indultam ki: mielőtt az ábrázolt dolgok szimbólummá válnának, azok metafestészeti elemként, reprezentációs feladványként léteznek. A monumentális méretű perspektivikus képek mellé becsempészek olyan kétségesebb, tárgyszerűbb, absztraktabb munkákat is, melyek kirántják a nagyokat a klasszikus festői hagyományból, és tudattalanul segítenek a feladvány megfejtésében.