Eseménynaptár
2024. március
26
27
28
29
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2024.03.23. - 2024.03.23.
Kaposvár
2024.03.23. - 2024.03.23.
Budapest
2024.03.23. - 2024.03.23.
Eger
2024.03.22. - 2024.03.22.
Budapest
2024.03.22. - 2024.03.22.
Szombathely
2024.03.21. - 2024.05.10.
Fülek
2024.03.15. - 2024.03.15.
Szentendre
2024.03.15. - 2024.04.15.
Szentendre
2024.03.14. - 2024.03.15.
Fülek
2024.03.11. - 2024.03.11.
Balassagyarmat
2024.03.09. - 2024.06.22.
Kecskemét
2024.03.08. - 2024.05.01.
Túrkeve
2024.03.07. - 2024.04.21.
Gyula
2024.03.01. - 2024.04.01.
Tatabánya
2024.03.01. - 2024.08.31.
Szeged
2024.02.29. - 2024.04.30.
Herend
2024.02.23. - 2024.03.10.
Hódmezővásárhely
2024.02.22. - 2024.05.19.
Szombathely
Kiss Pál Múzeum - Tiszafüred
Szabadtéri felvétel a Kiss Pál Múzeumról
Cím: 5350, Tiszafüred Tariczky sétány 6.
Telefonszám: (59) 352-106
Nyitva tartás: K-Szo 9-12, 13-17
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2016.01.01. - 2016.02.29.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
500 HUF
/ fő
Csoportos belépő felnőtteknek
(min. 10 fő)
150 HUF
/ fő
Belépő diákoknak
250 HUF
/ fő
Belépő nyugdíjasoknak
250 HUF
/ fő
Belépő családoknak
(2 felnőtt + max. 3 gyermek)
750 HUF
/ család
Programjegy
(Múzeumpedagógiai foglalkozás)
300 HUF
/ fő
Bérlet
1000 HUF
/ egy évre
Csoportos tárlatvezetés
(max. 40 fő)
2000 HUF
/ csoport
Fotó
1000 HUF
Videó
1000 HUF
A Hónap Műtárgya sorozat ez évi első tárlataként egy kopott, fakult, halványkék fedelű, nyomdai füzetet mutatunk be. Ebbe az Állami Nyomdában készült, tábláza­tos formában előnyomtatott füzetbe jegyezték be Tiszafüreden a harmadik békeköl­csön készpénzjegyzéseit. A füzetben hatvanöt nyomdailag előnyomtatott oldal ta­lálható. Egy-egy oldalon 15 készpénzjegyző nevét tudták kézírással feltüntetni.
Békekölcsön
Az adott készpénzjegyző neve előtt feltüntették a jegyzési lap sorszámát, illetve az ille­tő pontos lakcímét, foglalkozását és a jegyzett összeget, forintban. A készpénzjegy­ző neve mellett mód nyílott arra is, hogy a jegyzett összeget 4 részletben fizesse be a békekölcsön jegyzője, sőt azt is fel lehetett tüntetni, hogy a jegyzett összegre tör­ténő részletbefizetések mikor történtek meg. Legvégül az összes befizetést, illetve a kötvénykiszolgáltatás napját tüntethették fel.

A békekölcsön 1949 és 1955 között bevezetett sajátos megtakarítási forma volt Ma­gyarországon. Valójában az volt a célja, hogy a szocializmus építésének megsegíté­sére, az I. ötéves terv (1950–54) költségeinek részbeni fedezésére a lakosság köl­csönt folyósítson az államnak. A „munkások és dolgozó parasztok állama” ugyanis elvárta minden dolgozó állampolgártól, hogy évente körülbelül az egyhavi fizetésé­nek megfelelő összegért békekölcsönt jegyezzen, ezáltal segítse az államot a „béké­ért folyó küzdelemben”.

A békekölcsönért nem járt kamat, hanem sorsoláson húz­ták ki a nyerteseket, akik kisebb vagy nagyobb nyereményben részesültek, esetleg a kötvény névértékét kapták vissza. A lakosság körében igen népszerűtlen volt a bé­kekölcsön, mert a lejegyzett összegek a jövedelmekhez képest nagyok voltak, és a nyeremények ritkák, a visszafizetésre csak sokára került sor. A békekölcsön, bár egy megtakarítási forma volt, a kötelező jellege miatt egyfajta bújtatott adóként, sőt „népnevelő” eszközként is működött.

Ez egyértelműen kiderül a tiszafüredi dokumentumból is. A kézírással, töltőtollal kitöltött lapokon 28 oldalon át sorolják fel Tiszafüred egykori békekölcsön jegyző­it. Ez a harmadik békekölcsön volt, amelyet 1952 októberének első napjaitól kezd­tek jegyezni a településen.

A jegyzési ív alapján is jól látható, milyen módon tettek különbséget az egykori dolgozó „rétegek” között. Elsőként a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, a me­zőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok („tszcs”) tagjait sorolják fel a lapokon. Ők voltak „legmegbízhatóbbak” és egyben a „legtapintatosabb” bánásmódban ré­szesültek, hisz a legkevesebb összegeket kellett fizetniük (nyilvánvalóan azért is, mert igen alacsony jövedelemmel rendelkeztek).

Hat termelőszövetkezeti csoportból (a III. típusú Harcos, az Úttörő, a Zöldmező, a Hámán Kató és a kócsi Petőfi Tszcs-ből, valamint az I. típusú Gerő Ernő Tszcs-ből összesen 175 jegyzés történt, szinte kivétel nélkül 100-200 Ft-nyi összegben. A tsz elnököknek ugyanakkor élen kellett járniuk a felajánlásban: ők 500 és 800 Ft-ot je­gyeztek.

A második csoport az egyéni dolgozóparasztok rétege, vagyis azok a parasztok, akik még egyénileg saját földjeiken gazdálkodtak. Ők 294 jegyzést tettek. Ők azok, akik a kommunista rendszer mellé álltak, vagy legalábbis nem álltak annak útjába. A füredi dolgozó parasztok többsége is 100 Ft-ot jegyzett, ám ebben a csoportban már nem volt ritka a 300, 400, 500 sőt 800 Ft-os vállalás sem.

A parasztságon belül a kulákság helyzete volt a legkritikusabb, hisz őket a kommu­nista hatalom egyértelműen az ellenség táborába sorolta. Ennek megfelelően is ke­zelte őket például a békekölcsön jegyzésekor is. Az 1952 végén kelt nyilvántartás 40 tiszafüredi kulák nevét tartalmazza. Közülük 4-4 fő 2000, illetve 1500 Ft-ot, 19 fő pedig 1000-1400 Ft közötti összeget jegyzett, de a többiek is legalább 500 Ft-nyi vállalást tettek.

Az egyéb foglalkozásúak rétegét 148 bejegyzés képviseli. Ezek között kisiparosok, alkalmi munkások, kiskereskedők, háztartásbeliek, ügyvédek, sőt általános iskolai, gimnáziumi osztályközösségek is vannak. Ezen rendkívül vegyes csoport tagjai többnyire 100 és 400 Ft közötti összeget jegyeztek, bár az ügyvédek 500, egyes ke­reskedők pedig akár 1500 Ft-ot is „felajánlottak”.

Összesen 657 jegyzés szerepel a listán, ám ez a szám több személyt jelent, hisz egyes tsz-csoportok vagy iskolai osztályközösségek közösen tették meg jegyzései­ket. Esetükben azonban nem ismert a jegyzésben résztvevők pontos száma és sze­mélye. A lista ugyanakkor nem fedi le a helyi társadalom teljes egészét. A névsor­ban nem találjuk például a háziipari szövetkezet vagy a gépállomás dolgozóit, nin­csenek felsorolva a tanácsi és párt-apparátusok alkalmazottai, továbbá a három álta­lános iskola és a gimnázium dolgozói. Ennek ellenére az 1952-es harmadik béke­kölcsönjegyzés füzete rendkívül értékes dokumentuma annak az 1952-es esztendő­nek, amely a Rákosi-féle diktatórikus rendszer egyik legsötétebb éve lehetett az ak­kori időszakban.

A dokumentum mellé 2 emléklapot is kiállítottunk. Ezek az egy évvel korábbi, 1951-es második békekölcsönnel kapcsolatban készültek. Arról tudósítanak, hogy Darabos Dezső és Darabos Dezsőné (egyébként tiszaörvényi lakosok) 400, illetve 300 Ft-ot jegyeztek. És ezzel ”személyes példamutatásával bebizonyította, hogy hű. odaadó, kemény harcosa drága hazánknak, a béke ügyének”. Az emléklapokat a Szolnok megyei Békevédelmi Bizottság adta ki, amely azt bizonyítja, hogy a kora­beli propaganda minden alkalmat megragadott a ”virágzó, boldog, szocialista Ma­gyarország”-ról alkotott kép sulykolására.


Dr. Vadász István, muzeológus