A keszthelyi születésű és Németkeresztúron nevelkedett Goldmark Károly (1830–1915) Bécsben való letelepedését követően jutott pályája csúcsára: itt komponálta hat operáját (köztük a világsikert hozó Sába királynőjét), máig gyakran hallható Hegedűversenyét vagy az idősebb generációk körében „Falusi lakodalom” alcímmel még mindig közismert Első szimfóniáját. Magyar gyökereit azonban Goldmark sosem tagadta meg – mint 80 esztendős korában papírra vetett visszaemlékezéseiben megfogalmazta:

Hatvankét éve élek Bécsben, német művelődési forrásokból képeztem magam a tudományban és a művészetben, és ebben az értelemben a németekhez is számítom magam. Szeretem is beérésem és kialakulásom e második otthonát, amelynek mindazt köszönhetem, ami vagyok és amit jelentek. De mindez nem oltotta ki a szülőföld iránt érzett erős, mélyen gyökerező érzelmeimet. Kiszáradt, elcsontosodott szívnek kell lennie annak, amelynek a rög, amelyen bölcsője állt és boldog gyermekkorának édes emlékei nem drágák. Ebben az értelemben megőriztem szülőhazámhoz való hűségemet.

A komponista szoros magyar kötődésének is köszönhető, hogy éppen 100 esztendeje bekövetkezett halálát követően hagyatékát a magyar állam vásárolta meg, s e gazdag anyagot ma is az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában őrizzük. Ami Goldmark kompozícióit illeti, a gyűjtemény legértékesebb része a zeneszerző csaknem teljes életművének eredeti lejegyzéseit magában foglaló kéziratanyag, amely nem csupán a darabok leghitelesebb formáját őrizte meg számunkra, hanem egyszersmind (a fennmaradt vázlatfüzetekkel együtt) fényt vet Goldmark munkamódszerére is. A hagyaték azonban számos másfajta dokumentumot is magában foglal: családi vonatkozású fényképeket, különféle hivatalos dokumentumokat (iskolai bizonyítványokat és igazolásokat), az idős zeneszerző előtt tisztelgő díszokleveleket, számos Goldmark által (illetve neki) írott levelet, valamint egy-egy számára különösen fontos hangverseny plakátját vagy műsorlapját is.

Kiállításunk a hagyaték legizgalmasabb dokumentumait mutatja be, vezérfonálként a zeneszerző halála után Emlékek életemből címen kiadott visszaemlékezéseket használva (amelynek eredeti kézirata ugyancsak a gyűjteményhez tartozik). Emlékiratainak megfogalmazásakor ugyanis Goldmark éppen az utóbb a hagyatékában maradt dokumentumokat használta emlékezete felfrissítésére, s közülük jó néhányat konkrétan meg is említ azzal az eseménnyel kapcsolatban, amelynek emlékére megőrizte azt. A szerző saját visszatekintéseihez kapcsolódva kiállításunk így nem csupán magát a szerzői hagyatékot mutathatja be, de egyszersmind átfogó képet ad Goldmark életéről és legfontosabb kompozícióiról – a fenti idézet szellemében különös tekintettel az életmű magyar vonatkozásaira.

Goldmark Károly mellett kiállításunk egyszersmind a Zeneműtár egykori osztályvezetőjére, Dr. Kecskeméti Istvánra (1920–1999) is emlékezik, aki személyesen végezte el a Goldmark-hagyaték feldolgozását, s az eredeti kézirat alapján 1980-ban maga fordította magyarra és adta közre a zeneszerző emlékiratait is.