A tárlat az 1850-es éveknek a királyi palotára és a Várkertre vonatkozó átépítési terveit néhány tervlappal és helyszínrajzzal mutatja be, majd a Nemzeti Hauszmann Tervben jelenleg érintett terület, a Csikós udvar egykori épületeire, a Lovardára, a Főőrségi épületre és a Stöckl lépcsőre koncentrál. Ezeken túl több, korábban a palota berendezéséhez tartozó ötvös-, porcelán- és üvegművészeti tárgy is bemutatásra kerül.

A kamarakiállítás fontos célja az is, hogy ráirányítsa a figyelmet azokra a várból származó, ám az utóbbi évtizedekben onnan ismeretlen helyekre került tervrajzokra, dokumentumokra, képekre vagy épülettartozékokra, amelyek a palota, így a nemzeti örökség részét képezik.

A tárlaton is számos ilyen, ajándékként visszakapott, vagy a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ és a Budapesti Történeti Múzeum által visszavásárolt darab látható.

A kiállított, több mint száz éves építészeti rajzok a Forster Központ Tervtárából és a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, a Hauszmann vezette csapattól származnak, amelyet mások mellett Györgyi Géza, Habicht Károly, Hoepfner Guido, Hültl Dezső és Zuschmann János alkotott. A munkák a tervezési folyamat fázisait mutatják be.

Mindezek mellett a kiállítás legmonumentálisabb darabjaként látható a palota Szent István-termét díszítő, neoromán stílusú kandalló eredetivel megegyező méretű terve is, amelyet korábban a pécsi Zsolnay gyár valósított meg, valamint a Roskovics Ignác festőművész tervei alapján Nikelszky Géza, a gyár művésze által pirogránit kerámialapra alkalmazott, IV. Bélát ábrázoló portré is.

A bemutató kurátorai Rostás Péter, a BTM főigazgató-helyettese és Ritoók Pál, a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményvezetője.