Jeleket mutat ez a kiállítás, útszéli jeleket. Életút-szélieket. Ki mit vesz észre a jelekből, azokból épül, azokból építkezik. Az élet útjának jelei ritkán jelennek meg olyan koncentráltan, mint egy kiállítás tereiben. Ezért is érdemes kiállításokra járni. A kiállításrendezést önálló művészeti ágnak tekintő és több mint harminc éve akként gyakorló Vörösváry Ákos installációi láthatók a Műcsarnok középső teremsorában.

Vörösváry Ákos szerint ifjúkorában nem volt saját szókincse ahhoz, hogy megnyilatkozhasson a világ dolgairól. Ezért fordult a képek, szobrok, tárgyak világa felé és lett műgyűjtő. Aztán a választott művekkel együtt élve, azokat „asszimilálva” és – hol így, hol úgy összefűzve – idézetekként használva őket, beszél immár saját nyelvén a „világ dolgairól”.

A létra című kiállítás az emberről szól. Az ember életéről beszél sajátos módon. Az ember életéről, amely örökös munka, örökös nász, áldozatok, ünnepek, imák végtelen sora – majd megérkezünk.

A híres és alig ismert kortárs szerzők művei, a jelentős hazai és ázsiai néprajzi anyag, az üvegkoporsókba zárt, elromosodott vagy éppen viruló, de napi életünkből már eltűnt, talált tárgyak – mementóként – mind-mind nélkülözhetetlen darabjai a tárgybőség dacára is szófukar kiállításnak, amiben egy egész nyáj is otthon érzi magát pásztorával együtt.