Farkas Ferenc zeneszerző (1905–2000) kiemelkedő alakja a 20. század magyar zenetörténetének. Önmagát ahhoz az „elveszett nemzedékhez” sorolta, amelynek életpályáját derékba törte a II. világháború és az azt követő évtizedek politikai bezártsága. Óriási életműve, kompozícióinak számtalan külföldi bemutatója és legendás tanári tevékenysége azonban cáfolni látszik ezt a csalódott önképet: a hosszú élete során többször is gyökeres változásokat hozó történelmi viharokkal dacolva a zeneszerző végső soron rendkívül sikeres pályát futott be.

A zeneszerző számos kompozíciója konkrét megrendelésre született, így például jó néhány híres film (Emberek a havason, Gyöngyvirágtól lombhullásig, Két félidő a pokolban, Egri csillagok stb.) zenéje fűződik a nevéhez. Farkas azonban hasonló felkérés nélkül komponált műveivel kapcsolatban is szívesen emlegette Szerb Antal „feladatművészet” kifejezését, arra emlékeztetve, hogy az alkotóművész számára a végső cél sosem lehet a puszta önkifejezés: „Én azt a célt tűztem magam elé, hogy felélesszem a régi magyar zenét, valamint emléket állítsak költőknek és nagy egyéniségeknek. Kis magyar pantheonomnak nevezem több mint száz dalomat és kórusművemet, ahol a magyar költők versei élednek újjá” – fogalmazta meg élete végén egy interjúban.

Farkas Ferenc példás rendben megőrzött szerzői hagyatéka az idén került fia, Farkas András karmester ajándékaként a nemzeti könyvtárba. Az életmű keresztmetszetét nyújtó – egyszersmind pedig számos személyes vonatkozású kuriózumot bemutató – kamarakiállításunkon a nagyközönség első ízben ismerheti meg e gazdag gyűjtemény néhány kiemelkedő dokumentumát.