A szentesi Koszta József Múzeum legújabb időszaki kiállítása Szabó Antal magángyűjtő tükörképeit mutatja be.

Az üvegre festett, a parasztház kultikus részében, a szentsarokban elhelyezett szentkép a 18. század második felétől a 20. század elejéig élte virágkorát. A sziléziai dél-cseh és felső-ausztriai üveghutákból kirajzó mesterek műhelyeiben készült képtípus az ellenreformáció nyomán megnövekedett szentképigényt szolgálta ki.

A huták körül kialakult kisebb-nagyobb festőközpontok, műhelyek a közép-európai parasztságot és a városi kisiparos, kispolgári réteget látták el szentképekkel, igazodva annak ízlésvilágához. Részben maguk a készítők, részben házaló kereskedők árulták az üvegképeket, de elterjedésükben nagy szerepet játszottak a búcsújáró- és zarándokhelyek is, ahonnan a kegykép festett másolatát vihették haza.

A 19. században dél-cseh műhelyekben készült tükörképeket a Csongrád megyei Apátfalván, Magyarcsanádon és Királyhegyesen, a mai Románia területén fekvő Pécskán, a pest megyei Turán, illetve a Heves megyei Boldogon gyűjtötte Szabó Antal. Gyűjteményéből a tükörképek mellett bemutatásra kerülnek a népi ájtatosság hasonlóan jellegzetes tárgyai: 19. század végi, 20. század eleji cserép és porcelán szenteltvíztartók, melyeket Csongrád megyében gyűjtött.