A Hónap Műtárgya sorozatunkban ezúttal a tiszai halászat két-két érdekes kellékét, a szapolyt és a kuttyogtatót mutatjuk be. A szapoly valójában fából faragott, vésett, lapát szerű eszköz. Formája téglaalak. Elöl nyitott, két oldalt 6–7 cm magas ívelt széle van, amely az elejétől hátrafelé fokozatosan, ívelten mélyül. Hátul a véséssel kialakított üreg zárt fejben végződik. Ebből egy rövid, faragott, hengeralakú fogó vagy nyél áll ki.

Az egész eszköz úgy van kiképezve, hogy a lapát faragott alja szintén ívelt legyen: a falak magassága a hátsó, fej résztől előre haladva fokozatosan csökkenve élszerűre végződik. A szapoly szélessége 12-13 cm, nyéllel együtti teljes hossza 30-32 cm is lehetett. Ezen faragott nyél révén lehetett az eszközt vízmerítő szerszámként használni. A vizenjáró emberek ezzel merítették ki a csónakba beszivárgó vizet, sőt olykor ivópohárként is használták. Mindkét szapoly, a 59. 1. 7. és a 70. 81. 1. leltári számú tárgy puhafából, nyárfából készült. Az első darabot Halász József tiszafüredi, a másodikat Hajnal István tiszafüredi lakos jutatta a múzeumba, 1950-1955 között.

A kuttyogtató (vagy puttyogtató) egy közel egyenes vagy enyhén ívelt kiképzésű, fogójánál hengerszerűre, közepétől laposra faragott, a fogóval szembeni végén a bot hosszanti tengelyé­hez képest kb. 45 fokos szögben álló, ovális alakú talpban végződő mintegy 43-47 cm-es, 3,5-3,7 cm széles, puhafából kialakított kis rúd. A hengeres végére egy kenderzsinór van ráerősítve, amelyre 12-14 db ólomnehezék van olvasztva, a zsinór hosszától (4-8 méter) függően 6-20 cm távolságra egymástól. A zsinór végén 1 vagy 2 kovácsoltvas horog volt felerősítve.

Ezt az eszközt harcsa fogására használták a tiszai halászok. A halász a mozgó ladikból leeresz­tette a lótetűvel felszerelt horgot úgy, hogy az a víz fenekétől fél vagy egy méterre legyen. A lassan haladó ladikból oldalt kihajolva a halász a talpas rúddal a víz felszínét rézsútosan ütöget­te, amely a különleges kiképzés miatt buggyanó, „kutty”, „putty” hangot utánzó hangot ad. Ez­zel csalogatja a közelbe a harcsákat, amelyek a csalira harapva horogra kerültek. A kuttyogatót több kutató a magyar halászat honfoglalás előtti eszközének tartja. A kiállított 59. 1. 14. leltári számú, egyenesebb kuttyogtató 1955-ben Tiszafüredről, Nagy Kálmán halásztól, az 59. 1. 15. lelári számú eszköz pedig 1959-ben Tiszaörvényről, Pócs Istvántól került a múzeumba.

Dr. Vadász István