Mladonyiczky Béla (Békésszentandrás, 1936. május 20 – Békéscsaba, 1995. október 17.) szobrász és éremművész halálának huszadik évfordulóján a Munkácsy Mihály Múzeum reprezentatív kiállítással emlékezik meg a Békéscsabán oly népszerű alkotóról.

Mladonyiczky Béla tanulmányait a Budapesti Művészeti Gimnáziumban kezdte, ahol Martsa István, Beck András, a nála csupán tíz évvel idősebb Vígh Tamás és az iskola akkori igazgatója, Nolipa István Pál volt a tanára. 1956 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán Pátzay Pál osztályába járt. Ugyanitt pedagógiai végzettséget is szerzett. Az 1960-ban nyugdíjba vonuló Kisfaludi Strobl Zsigmond, a később az intézmény rektori teendőit ellátó Somogyi József, Barcsay Jenő és Németh Lajos művészettörténész tanítványa volt. Az alkotóra Ferenczy Béni mellett erőteljes hatást gyakorolt Borsos Miklós is, akinek lírai hangvételű, olykor melankolikus művészete mindig példaértékű volt számára. A formák leegyszerűsítésének Mladonyiczky által alkalmazott technikájában Borsos hatása is fellelhető.

Művészi attitűdjét a világhoz és az emberekhez való pozitív hozzáállás jellemezte; a hétköznapi élet alapigazságai és pozitív eseményei ihlették. Ezek művészetének hívószavai is. Köztéri munkáiban és emlékműveinek megalkotása során a teatralitást és az egyértelmű narratív jelleget egyaránt kerülte. E szobrászi feladatokhoz erőteljes intellektuális és érzelmi megalapozottsággal, valamint a tárgy iránti feltétlen tisztelettel fogott. Az életmű jelentékeny részét Mladonyiczky Béla – döntően maradandó anyagokból készült – plasztikái és kisplasztikái teszik ki, melyek tárgyát és értelmét a látható jelenségek könnyen olvasható felszíni tartományánál mélyebb rétegekben találjuk meg. Az alkotó a szobrászat több területén is elkötelezte magát. Rendkívüli mennyiségű plakettet készített, amelyek javarésze pièce unique, egyetlen példány. Amikor plakettjeit kiöntötte bronzból, a gipszformákat rendre megsemmisítette.

A szobrászat hagyományos nyersanyagaival, bronzzal, mészkővel, márvánnyal és fával dolgozott. Gyakran készített gipsz előtanulmányokat. Munkája során kihasználta a szobrászi anyagok szépségét, bár tudta azt, amit Ferenczy Béni ekképpen fogalmazott meg: „A szobor esztétikáját maga az anyag nem adhatja meg. A szobrász az anyag struktúrájának engedve, az anyaggal bajlódva, kevés időt szentelhet a forma elvontabb problémáinak. Természetesen nagy előny, ha a szobrász minden anyaggal megismerkedik, minden technikában jártas…”

1963-tól 1987-ig a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium rajz-, szakrajz és művészettörténet tanáraként dolgozott, közben komoly szakköröket vezetett. Egykori tanítványai között találjuk többek között Boros Péter és – a fiatal generációt képviselő – Miklya Gábor szobrászokat, Görgényi Tamás, az őt mentorának tekintő Lonovics László, Horváth László, Katona József és Novák Attila képzőművészeket. A keze alatt dolgozott két építész, Cselovszki Zoltán, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója és Fajzi Tamás valamint Várkonyi János, Kolarovszki Zoltán, Scholtz Endre és Virág Éva festők. Mladonyiczky Béla indította el útján Szentesi Edit művészettörténészt, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársát.

Mladonyiczky Béla első önálló kiállítását 1967-ben rendezte a békéscsabai Képcsarnokban. E sikeres bemutatkozást az életmű alakulását folyamatosan dokumentáló önálló tárlatok sorozata követte, két-három-négy évente adva számot tevékenységéről. Rendszeresen részt vett több válogatott csoportos kiállításon, mint az Alföldi Tárlat, a pécsi Országos Kisplasztikai Biennále, a soproni Országos Éremművészeti Biennále és a ravennai Nemzetközi Dante Kisplasztikai Biennále. Több művésztelepnek is visszatérő alkotója volt. Szívesen dolgozott Mártélyon, Makón, a hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen, a Nyíregyháza-Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Művésztelepen és az akkor Jugoszláviához tartozó Écskai Művésztelepen is.

Békés megye alkotói számára Koszta Rozáliával és Takács Győzővel együtt megalapították a Kohán Műhelyt, majd néhány évvel később a Körösök Vidéke az Alkotókért elnevezésű csoportot.

Első szakmai elismerését, a Munkácsy-plakettet a Munkácsy Múzeum XX. Alföldi Tárlatán szerezte 1977-ben. 1984-ben Székely Bertalan-díjjal és a Nemzetközi Dante Kisplasztikai Biennále (Ravenna) különdíjával, 1986-ban Békés Megye Művészeti Díjával, végül a halála előtti évben, 1994-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével ismerték el munkáját.

Az országban művei két helyen, a békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégiumban és a sárospataki Művelődés Háza – Újbástya Rendezvénycentrum Urbán György kiállítótermében láthatók állandó kiállításon. Alkotásait a Munkácsy Mihály Múzeum mellett a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria és a Janus Pannonius Múzeum őrzi.

Gyarmati Gabriella művészettörténész, a kiállítás kurátora és látványtervezője