A porcelánfestő a maga művészi eszközeivel a természet szépségeit, sokszínűségét varázsolja választott anyagára, a porcelánra, nemcsak a létezővel egyező, hanem ezerféle alakban, mintában megfogalmazva a valóság, az élet lényegét.

A muzeológus-kutató minél több, tényszerű ismeretet akar feltárni a természeti környezetről: ezért megfigyeli, megörökíti, elemzi azt, eredményeit pedig dokumentálja, közzé teszi.

Kiállításunkban e két eltérő szemszög egészíti ki egymást a sokszínű Élet megjelenítésében, minél élvezetesebb és tanulságosabb megismerésében.

A kiállítás kapuján belépve a benyomás lélegzetelállító: a porcelánművesség két kivételes alkotása fogadja a látogatót, melyek méreteikkel és témájukkal, egy tavaszi tópart eseményeinek aprólékos kidolgozottságával is lenyűgöznek. A két műremek hátterében a Természet maga, egy vizes élőhely élettel teli madárvilága idéződik meg egy rövid filmetűdben.

A kiállítási csarnokban a párhuzamosan kiállított porcelán és természeti tárgyak, tudományos ábrázolások segítségével a növényvilággal, a hazai madarak és rovarok birodalmával, az egzotikus tájak élővilágával és a sosemvolt, vagyis misztikus, kitalált élőlényekkel ismerkedhetünk meg. Ahogyan azt a Művész és a Tudós látja.

Tovább sétálva megismerkedhetünk a Herendi Porcelánmanufaktúra történetével, legjellemzőbb mintáival, a porcelángyártás folyamatával, egy igazi festőműhellyel.

A kiállítás utolsó egységében a talán leghíresebb, Viktória-minta „evolúcióját” követhetjük nyomon. Szokatlan biológiai fogalom egy porcelán esetében. Mégis, ha végigtekintünk a terített asztalon sorakozó tárgyakon, a Viktória-minta időbeli alakulását követhetjük nyomon: hogyan született mindig újjá az idők, az irányzatok, az ízlés változásával.