Kulcsár Ágnes művészetére a természet-élmény, a növényi motívumok, a mikrokozmosz, a különböző dimenziók, az álmok, emlékek, érzések megjelenítése egyébként is jellemző, ezért nem meglepő, hogy az itt bemutatott téma is közel áll hozzá. Kollázsai, festményei, glóbuszai, korongjai, melyek az év e meseszerű éjszakájához kapcsolódnak, egyszerre jelenítik meg a fényt és az árnyékot, a világosságot és a sötétséget.

Mindezeken túl pedig a valóság és az álom kapcsolódik itt össze, hiszen a Buhim-völgyről, a saját kertjéből készített veszprémi fotók adják a kollázsok alapját, melyeken azután különböző technikákkal különböző térformákat, stilizált növényi motívumokat, valamint a Szentivánéji álom című Shakespeare dráma egy-egy alakját jeleníti meg, vagy álmodja vászonra – mondhatnánk stílusosan. A vígjáték szereplői elevenednek meg a képeken, ahogy a művész látja, elképzeli őket. Megjelenik Puck, aki a drámában így szól önmagáról: „én vagyok az éj égi vándora”, valamint Zuboly takács és Titánia tündérkirályné is.

A képek természetesen Veszprémhez is kapcsolódnak abból a szempontból, hogy a Séd partjáról készített fotókat felhasználva jutunk el a végeredményig, ahol aztán a tündérvilág, a varázslat is megjelenik. A város, a Tűztorony világító alakja, a múzeum épületének vöröskő részletei, az otthont jelentő ház mellett csillagok, a Hold, növények, virágok, mesefigurák bukkannak fel az éjszakában. Tulajdonképpen nem helyszínhez kötött alkotások ezek, bár a cím ezt sugallja, sokkal inkább valamiféle belső történésről beszélhetünk.

Az éjszakát ábrázolni, megjeleníteni nem egyszerű feladat, de Kulcsár Ági ezt a nem mindennapi feladatot is megoldotta. A sötét tónusú képeken is átsejlik a derű, a vidámság és egyfajta sejtelmesség. A címek is sugallják annak a világnak a hangulatát, melybe elkalauzol minket. A varázsló kertje – a ködös, titokzatos erdő-részlettel, melynél a keret is a kép része, jelzi, hogy nincs határ, nincsenek korlátok; a Zuboly álma – amely a vígjáték egy részének feldolgozása, egyszersmind Apuleius Aranyszamarát is eszünkbe juttatja. Az allegorikus és narratív elemek Chagall szürrealista meseillusztrációit és az 1939-es Szentivánéji álom című festményét idézik. A szerelem és vágyakozás érzése jelenik meg a Happiness dream című kollázs légiesen könnyed nőalakjában.

Az álmok és a határtalanság érzése mellett jelen van a teljesség is. A glóbuszok, az Orion és a Galaktika nem csak a Föld egészét, de azon túlmutatva a mindenséget sugározzák. A Kerek világ című korong a kék és zöld árnyalataival az ég és föld összekapcsolódását mutatja. Két oldala pedig az ellentétek hangsúlyozására épül.

Érdekes megvizsgálni, hogy Kulcsár Ágnes képein adott a valóság − a felhasznált fotó által −, annak egy kiragadott, kimerevített pillanata, majd ez a megörökített pillanat miként fordul át egy másik szférába azáltal, hogy a művész összekapcsolja a különböző technikákat és a fotót mint alapanyagot használja a képek létrehozásához. A végeredménynél a fotó már nem mint önmagát meghatározó médium van jelen, hanem az egész részévé válik. Ezáltal a néző sem a valóságot akarja látni, hanem a mögöttes tartalom vagy belső indíttatás kerül előtérbe. Különleges vizuális ábécének is tekinthető mindez.

Dohnál Szonja művészettörténész, muzeológus