Tankönyvek lapjain számtalanszor látott ismert arcok: nagyjaink és példaképeink – az irodalmi és történelmi kánon arcképcsarnoka. A kulturális örökség Hall of Fame-je, melyen a szereplők identitása exkluzívnak, távolinak és főleg megközelíthetetlennek tűnik. A statikus képmások újraalkotása után megtudhatunk-e még valamit ezekről az ikonokról?

A lánglelkűek című kiállítás az identitás hozzáférhetőségére kérdez rá, és több évtized vagy évszázad távlatából néz szembe az ismert arcokkal, fürkészi és leolvassa tekintetüket, hogy személyes válaszra késztesse a látogatót.
A kérdés pedig az, hogy mit mesélnek nekünk ezek a maszk-szerű, berögzült portrék?

Egy arc, egy portré számtalan információt hordoz. A szem a lélek tükre, mondják, nemcsak az ember pillanatnyi érzelmi állapota, hanem teljes története is megjelenhet a szemben és így az arcán. A pszichológia szerint az érzelmek és az arckifejezések között kódolható a kapcsolat, így a kódok ismeretében bárki tud olvasni a másik arcáról. De valóban minden fel van-e írva az arcra? És fontos-e, hogy ki vagy mi nézi az arcot? Hiszen mást lát, olvas a pszichológus, a metrón szemben ülő és teljesen mást ‘néz’ és alakít adathalmazzá a biztonsági kamerák arcfelismerő algoritmusa.

Brückner János munkáiban a közhellyé vált identitások egy letisztult környezetben új formát és ezzel jelentéstartalmat kapnak. Az így készült alkotások a magyar irodalom nagy alakjainak portréi, az iskola óta magunkban hordozott nagy példaképei a kiállítás által új minőségben tűnhetnek fel előttünk megerősítve a személyiségek vátesz, kortárs vagy akár rendkívüli „trendérzékeny” mivoltát.

A tankönyvi példává vált alkotók panoptikumában az arcfelismerés lesz az az új stratégia, amelynek köszönhetően újraértelmezhetjük saját világunkban a múlt nagy alakjait.

A kiállítás kurátora: Bencze Péter I everybodyneedsart