Pintér Lászlóné Vadász Erzsébet Nagyivánon született, majd a tiszafüredi gimnázium elvégzése után Jászberényben a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben szerezett tanítói képesítést 1965-ben. Három évtizednyi pedagógusi pályafutását követően kezdett el a foltvarrással foglalkozni. Az 1990-es évek közepétől a jászberényi öntevékeny csoport egyik legaktívabb tagja. Egy évtizeddel később, 2005-ben a jászberényi Déryné Művelődési Központ Jász Folt Klubjának vezetője lett. 2000-től Berekfürdőn, Karcagon, Mezőkövesden, Egerben majd Felsőtárkányban továbbképzéseken, táborokban csiszolta tudását, fejlesztette igen sok türelmet és még több kézügyességet igénylő készségét. A legutóbbi években már oktatóként alapfokú foltvarró tanfolyamokon képezte az érdeklődőket. Előbb Jászberényben, később egykori első tanítói állomáshelyén, Jánoshidán nyert meg újabb embereket a foltvarrás ügyének.

Két évtizedes foltvarrói pályafutása alatt igen sok bemutatón vett részt munkáival, általában közösségben. Ilyen volt például a foltvarrók debreceni Guinness-rekord akciója, a pápai kékfestő országos foltvarró bemutató, a jászberényi foltvarrók 10 éves jubileumi tárlata vagy a tiszafüredi Művelődési Központ tűbarátság kezdeményezésének kiállítás-sorozata.

Az itt kiállított közel 50 darab alkotás a Színek – foltok elnevezés alatt foglalhatók egységes látvánnyá. Azt példázzák, hogy a ruhaanyag nem pusztán öltözetre való kellék. Azt látjuk, hogy a kellő fantáziával áldott vagy vert ember képzelete nyomán a textilből vágott-szabott foltok ötletes illesztéssel, formálással különféle formákká, alakzatokká állnak össze. Nyílvánvaló ugyanis, hogy az egymáshoz illesztett ruhaanyag térdinamikai hatása még inkább fokozható a színekkel, miáltal egy új világ, a képzelet játékaként újjászülető valóság tárul a néző elé.

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az itt bemutatott, egyszerűnek tűnő munkák kompozíciók. Abban az értelemben mindenképp, hogy a látható elemek elrendezése érzelmeket, gondolatokat fejez ki.

Azt mondhatom, hogy ezek a munkák jobban az érzelmeket helyezik előtérbe. Nem erőltetik az értelmet mindenáron igénybevevő mértani és egyéb alakzatokat, kerülik a szem mozgását vezető vonalakat, függőleges, vízszintes vagy átlós irányokat.

Ugyanakkor mellőzik a sötétebb és a világosabb, az erősebb és a gyengébb fények keltetette erőteljes érzelmeket, az árnyalatok sokféleségéből adódó agresszív színsémákat.

Ennek megfelelően kevés a bordó, a veszélyt jelző, háborgást eredményező vörös, a hatalmat, erőt sugárzó kék, de még a passzivitást, romantikát jelző rózsaszínt is kerüli az alkotó.

Miként a foltvarrók alapfilozófiája is jelzi, a kedvenc szín a napsütés és az öröm színe, a sárga; a kreativitás és a siker színe a narancssára, a gondoskodásra, a szorgalomra utaló barna vagy a fejlődést, harmóniát sugárzó zöld.

Összességében barátságos és békés az összhatás. Vagyis tényleg elmondható, hogy Pintér Lászlóné nem pusztán a varrótű segítségével, hanem a kompozíciós renddel is hűen szolgálja a foltvarrók egyik alapelvét. Amely nem más, mint összerakni a szétesésre hajlamos világot.

Dr. Vadász István