A kiállított művek fele visszatekintés, főleg nagyméretű, részben már ismert munkákból, másik fele az elmúlt két évben és kizárólag erre a kiállítási alkalomra festett képekből áll.

A művész által képviselt festői sokoldalúságban a természetes belső rend ereje nyilvánul meg. Műveit a mitológia, a zene, a természet és a szakrális témák inspirálják. Ezt a kiállítást tekinthetjük Máger Ágnes ars poetikájának. A kiállításra kerülő alkotások új perspektívában mutatják a tájakat, emberi létünk mélységeit, magasságait a kiállítási terem mennyezetén ellhelyezett, 3x3 m-es UNIVERZUM című festménye tükrében vizsgálhatjuk.

„Máger Ágnes festészete változatosságában is egységes, összetartó ereje szellemiségében rejlik. A magyar történelem kulcsjelenetei, az oltárképek, a táj és természet naturális gyönyörűsége feloldódik a transzcendenciában, a fenséges égi történések fizikai alakot öltenek. A foltokba oldott színek saját lelkünk aktuális minősége szerint rendeződnek bennünk képi világgá. Az igaz művészet nem meghökkent, hanem segít újra felébredni. Az emberi tudatot beragyogja az isteni szubsztancia. Máger Ágnes mágikus ecsetje az anyagot az anyagtalanba emeli.”

Jókai Anna író

„A 20. század második fele változatos és gazdag miskolci képzőművészetének különleges értéke Máger Ágnes munkássága. A művészet komplexitását érzékeny műveltséggel valló alkotó pályáját a képzőművészet, zene, színház, irodalom szinte egyenrangú érintettséggel formálta. Ebből fakadóan, a világról és benne az emberről gondolkodó művészeti attitűdjét át meg átszövi mindezen dolgok szellemi transzparenciája. A ráció és az emóció koronként és alkotónként állandóan változó aránya és viszonya az Ő művészetében az anyagi világ, a természet és a transzcendencia pólusai között értelmes egyensúlyt kereső alkotói magatartást tükröz. Mestereitől megtanulta a színes festőiség belső érzelmekre is figyelő mesterségbeli fortélyait. Szerettei a lélek és a gazdagodó tudás bölcs, befelé is figyelő erejével formálták jellemét. Ezekre építve embertársai, barátai, és tanítványai felé a nyitottságra építkező szeretet erejével gondolkodik és gondoskodik ma is a közös dolgaink értékre és helyes mértékre figyelő továbbéltetéséről. Az erkölcsi-szakmai tradíció tisztelete sugárzik át művein is: panteisztikus tájképein, zenét, színházi karaktereket idéző táblaképein, könnyed vázlatain, a bibliai jelenetek figyelmező drámáiban. Több, a groteszk erejére is építő munkájában szellemes, de könyörtelen parabola tükröt állít az emberi gyarlóságnak, butaságnak és nagyravágyásnak Könnyed festői stílusa, pittoreszkjei megtartva karakterüket, egyre érettebbé váltak az évek során. A természet fensége lelkén átszűrt lényegének megjelenítése, gyorsan múló és változó szépségeinek képi idézése, az emberi lét gyengeségeinek ostorozása, a történelmi. sorsfordulók előtti tisztelgés, a keresztény mítosz jeleneteinek megformálása, a murális munkák kihívásai más és más alkotói hozzáállást és módot indukáltak művészetében. Ezekhez igazította hitelesen képről képre művei világának, az alkotás gondolatiságára épülő kompozíciós megoldásainak változatosságát, a lokális és fényszíneknek, a világosságnak és a sötétségnek, mint metaforikus erőknek is a tudatos alkalmazását. Feloldást vagy éppen ítéletet hozó szárnyas angyalai, a mesék mélyen fészkelő igazságokat felidéző, óriássá is változó koboldjai, szférikus fényekben fürdő biblikus látomásai, a mítoszok legendás hősei, mind az emberi lélek heroikus küzdelmét, esendőségét, szépségét apologizálják. A küldetésben erős alkotói akarat mögött természetes módon mindenütt ott érződik az erőt sugárzó női princípium érzékenysége, védelmet kereső törékenysége, a néhol játékosságba bújtatott, életet adó türelmes, túlélő bölcsessége.”

Dr. Dobrik István művészettörténész