Sztankay István, a Nemzet Színésze, február 14-én lenne 79 éves. Az évfordulón a közelmúltban elhunyt művészre színházi szerepeit felidéző kiállítással emlékezik családja a és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.

„Sztankay István az utóbbi évek során szinte észrevétlenül fejlődött mai színészetünk egyik legértékesebb tagjává. Erős, eredeti tehetség, komikusi vénája pedig – úgy látszik – kifogyhatatlan. Ruganyos, ravasz, kópés slemilség, szemfényvesztő ötletesség, fanyar, modern, kissé cinikus férfibáj jellemzi játékát, máris mester; közönségével tetszése szerint bánik. Született komédiás a szó legnemesebb értelmében."– írta róla Osztovits Levente 1970-ben. Azóta eltelt negyvenöt év. Ám, pestiesen szólva, Sztankay nem ment ki a divatból. Tehetsége, hite, elszántsága az élvonalban tartotta őt. Talán a szerencse is. Vagy, ahogy ő hitte, az a bizonyos ismeretlen Úr.

Szerepeinek sokszínűségét vitathatatlan drámai erejének és humorának köszönhette, melynek egyedisége kincs volt, a biztos siker záloga. Pedig sokáig úgy érezte, Molnár Gál Péter szavait idézve: „magasabbnak jobb volna, szőkén eszményibb, nyúlánkabban hősibb." Számtalan színházi, filmes, televíziós szerepe és a közönség szeretete bizonyította az ellenkezőjét. Lehetett volna világhíres filmszínész, ő azonban, mint vérbeli komédiás, színpadi színésznek vallotta magát. A színház volt az igazi közege, az otthona, ahol „önkéntelenül megmagyarította Schillert, Shakespeare-t, Bernard Shaw-t."

(M.G.P.)

A tárlat, a teljesség igénye nélkül, ötvenkét színpadi szerepéből idéz fel megkapó pillanatokat, így emlékezve a kivételes színészre.