Hol vannak, vagy hová tűntek a hősök? Azok, akiket a 19. századi regényekből olyan jól ismerünk, akik a romantikus történetekben nehéz körülmények és megpróbáltatások közepette is fennmaradnak, sőt, diadalmaskodnak. Talán ők azok a katonák (is), akiket Pete Seeger 1960-as évek eleji szerzeménye megénekelt, és akik a temetőkben végezték hősi életüket. Manapság már az irodalmi művek tárgyalásánál sem igazán használjuk a hős megnevezést, sokkal inkább szereplőkről beszélünk. Ebből a szempontból érdekes az a már-már nosztalgikus felhang, melyet az Európa Kiadó száma sugall, hogy a moziban még vannak igazi hősök. Talán nem teljesen véletlen a hős előfordulásának e helyszíne, mivel a hős létezése előfeltételezi egyfajta, hagyományos értelemben vett történet meglétét. És ezeket a történeteket manapság kevésbé a regényekben, mint inkább a filmekben találjuk meg.

A kiállítás a művész kettős szerepéből indul ki, abból a sajátos dialektikából, hogy a művész gyakran egyszerre létrehozója és főszereplője is saját műveinek. Ez részben a szerző/alkotó megváltozott szerepének köszönhető, amennyiben a művész már nem a mindenhatóság és a kívülállóság pozíciójából kíván a nézőkhöz szólni, hanem egyfajta sajátos párbeszédbe kíván lépni a közönséggel. A művész átalakult szerepfelfogása visszahelyezi őt a társadalom közegébe, részben a személyes megközelítés hangsúlyos megjelenése révén, részben pedig korábban kevésbé jelentős társadalmi szerepek felvállalása által.

A különféle szerep-felfogások sokféle lehetséges viszonyulást eredményeznek: a művész kerülhet a mágikus erővel felruházott alkotó, a szenvedő emberi lény, a társadalmi szerepében elfogadott férfi, illetve nő, vagy akár a társadalmat kritikusan, olykor iróniával szemlélő tervező szerepébe. Néha mindezt egy személyes nézőpontból megjelenítve tárják a nézők elé az alkotók, máskor meg szinte társadalmi víziót kínálnak számunkra. Néha távolságtartással tekintenek témájukra, máskor meg személyes érintettséggel. A kiállítás ezen különböző művészi pozíciókat és stratégiákat kívánja bemutatni a Ludwig Múzeum gyűjteményének emblematikus, illetve kevésbé ismert művei segítségével. A kiállításon számos új szerzemény mellett (Beke László, Bukta Imre, Csáki László, Ion Grigorescu, Ladik Katalin, Allan Sekula, St.Auby Tamás, Tibor Zsolt) a gyűjtemény ritkábban látható darabjai szerepelnek (Lourdes Castro, Nat Finkelstein, Alfred Hrdlicka, Molnár Péter, Marta Pan).


Kiállító művészek:

Baranyay András, Beke László, Beöthy Balázs-Németh Hajnal, Joseph Beuys, Bukta Imre, Lourdes Castro, Chuck Close, Csákány István, Csáki László-Pálfi Szabolcs, Marta Deskur, Drozdik Orshi, El-Hassan Róza, Erdélyi Gábor, Fátyol Viola, Nat Finkelstein, Gérard Gasiorowski, Gémes Péter, Gerber Pál, Teodor Graur, Ion Grigorescu, Gulyás Gyula, Gyenis Tibor, Hajas Tibor, Alfred Hrdlicka, Piotr Jaros, Károlyi Zsigmond, Kele Judit, Kis Varsó, Komoróczky Tamás, Koncz András, Ladik Katalin, Maurer Dóra, Molnár Péter, Ciprian Mureşan, Németh Ilona, Nagy Kriszta, Tatjana Nazarenko, Marta Pan, Pablo Picasso, Dmitrij Prigov, Arnulf Rainer, Allan Sekula, St.Auby Tamás, Mladen Stilinović, Szalai Tibor, Tibor Zsolt, Tót Endre, Rosemarie Trockel, Jeanne van Heeswijk, Wolf Vostell, Andy Warhol