Eseménynaptár
2016. augusztus
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
2016.08.30. - 2016.08.30.
Szekszárd
2016.08.30. - 2016.08.30.
Szekszárd
2016.08.30. - 2016.08.30.
Budapest
2016.08.29. - 2016.08.31.
Budapest
2016.08.29. - 2016.08.29.
Budapest
2016.08.28. - 2016.08.28.
Mór
2016.08.28. - 2016.08.28.
Fertőrákos
Vuk
2016.08.27. - 2016.08.27.
Debrecen
2016.08.27. - 2016.08.27.
Debrecen
2016.08.27. - 2016.08.27.
Fertőrákos
2016.08.25. - 2016.10.06.
Miskolc
2016.08.25. - 2016.09.18.
Kecskemét
2016.08.24. - 2016.09.17.
Budapest
2016.08.23. - 2016.09.02.
Budapest
2016.08.21. - 2016.09.30.
Tokaj
2016.08.20. - 2016.10.30.
Veszprém
2016.08.19. - 2016.09.18.
Tatabánya
2016.08.19. - 2016.11.13.
Budapest
2016.08.18. - 2016.09.18.
Miskolc
2016.08.18. - 2016.09.18.
Miskolc
Magyar Fotográfiai Múzeum - Kecskemét
Cím: 6000, Kecskemét Katona József tér 12.
Telefonszám: (76) 483-221
Nyitva tartás: Sze-V 10-17
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2012.06.08. - 2012.09.02.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
500 HUF
Belépő diákoknak
300 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
300 HUF
A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy a fotóművészet területén a két világháború között Magyarország a legjelentősebb alkotókat felvonultató országok között volt. André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassai (Halász Gyula) és Robert Capa (Friedmann Endre Ernő) alkotásai a világban bárhol garanciát jelentenek a sikerre, műveik a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai.

Méltatlanul kevés szó esik azonban azokról, akik Magyarországon alkottak, és kelet-európai fotóművészként próbáltak érvényesülni az első világháború utáni időktől egészen az egész térséget politikai értelemben átformáló 1989-es rendszerváltásokig.

A kiállítás koncepcióját az adja, hogy bemutatjuk a magyar fotótörténet egy-egy évtizedének jelentős alkotóit, akik, habár hazájukban maradtak, mégis képesek voltak arra, hogy nemzetközi mércével mérve is számottevő alkotásokat hozzanak létre. Természetesen ismertségük nem vetekedhet a Magyarországról emigrált, és később hazájukon kívül világhírnevet szerzett fotográfusokéval, de nem voltak kevésbé tehetséges alkotók.

Az első világháború utáni években, egészen az 1980-as évek végéig Magyarországon nem működtek olyan intézmények vagy szerveztek, amelyek a magyar fotóművészet alkotásait a kellő minőségben bemutatták volna Európában vagy azon kívül is. Az a néhány siker, amelyet a két világháború közti magyar fotó elkönyvelhetett magának, mind egyéni teljesítményeken alapult, de annál fontosabbak a magyar és a kelet-európai fotográfia számára. Például Pécsi József Németországban jelentetett meg több albumot a második világháború előtti évtizedekben, Balogh Rudolf, vagy éppen Berekméri Zoltán alkotói pályája pedig azt a lehetséges utat mutatja, amikor az alkotóművész vagy saját hazája korlátai közt, vagy önmagába zárva él. Ugyanakkor az 1970-es évektől kezdődően megfigyelhetjük azokat az életműveket, amelyeket már nemzetközi figyelem is kísért, mint Korniss Péter vagy Féner Tamás esetében.