Eseménynaptár
2017. július
26
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
2017.07.24. - 2017.08.31.
Debrecen
2017.07.24. - 2017.07.28.
Kaposvár
2017.07.22. - 2017.07.22.
Budapest
2017.07.22. - 2017.07.22.
Verőce
2017.07.21. - 2017.07.21.
Szarvas
2017.07.21. - 2017.07.21.
Sátoraljaújhely
2017.07.21. - 2017.08.20.
Szarvas
2017.07.20. - 2017.07.20.
Sátoraljaújhely
2017.07.20. - 2017.07.20.
Székesfehérvár
2017.07.18. - 2017.09.30.
Kecskemét
2017.07.14. - 2017.08.14.
Fülek
2017.07.14. - 2017.09.10.
Budapest
2017.07.14. - 2017.11.05.
Vác
2017.07.13. - 2017.09.01.
Budapest
2017.07.12. - 2017.10.15.
Debrecen
2017.07.12. - 2018.03.28.
Szeged
2017.07.03. - 2017.08.03.
Budapest
2017.06.19. - 2017.08.11.
Kaposvár
2017.04.28. - 2017.11.25.
Budapest
Magyar Fotográfiai Múzeum - Kecskemét
Cím: 6000, Kecskemét Katona József tér 12.
Telefonszám: (76) 483-221
Nyitva tartás: K-Szo 12-17
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2012.06.08. - 2012.09.02.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
500 HUF
Belépő diákoknak
300 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
300 HUF
A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy a fotóművészet területén a két világháború között Magyarország a legjelentősebb alkotókat felvonultató országok között volt. André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassai (Halász Gyula) és Robert Capa (Friedmann Endre Ernő) alkotásai a világban bárhol garanciát jelentenek a sikerre, műveik a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai.

Méltatlanul kevés szó esik azonban azokról, akik Magyarországon alkottak, és kelet-európai fotóművészként próbáltak érvényesülni az első világháború utáni időktől egészen az egész térséget politikai értelemben átformáló 1989-es rendszerváltásokig.

A kiállítás koncepcióját az adja, hogy bemutatjuk a magyar fotótörténet egy-egy évtizedének jelentős alkotóit, akik, habár hazájukban maradtak, mégis képesek voltak arra, hogy nemzetközi mércével mérve is számottevő alkotásokat hozzanak létre. Természetesen ismertségük nem vetekedhet a Magyarországról emigrált, és később hazájukon kívül világhírnevet szerzett fotográfusokéval, de nem voltak kevésbé tehetséges alkotók.

Az első világháború utáni években, egészen az 1980-as évek végéig Magyarországon nem működtek olyan intézmények vagy szerveztek, amelyek a magyar fotóművészet alkotásait a kellő minőségben bemutatták volna Európában vagy azon kívül is. Az a néhány siker, amelyet a két világháború közti magyar fotó elkönyvelhetett magának, mind egyéni teljesítményeken alapult, de annál fontosabbak a magyar és a kelet-európai fotográfia számára. Például Pécsi József Németországban jelentetett meg több albumot a második világháború előtti évtizedekben, Balogh Rudolf, vagy éppen Berekméri Zoltán alkotói pályája pedig azt a lehetséges utat mutatja, amikor az alkotóművész vagy saját hazája korlátai közt, vagy önmagába zárva él. Ugyanakkor az 1970-es évektől kezdődően megfigyelhetjük azokat az életműveket, amelyeket már nemzetközi figyelem is kísért, mint Korniss Péter vagy Féner Tamás esetében.