Eseménynaptár
2017. február
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
1
2
3
4
5
2017.02.22. - 2017.02.22.
Győr
2017.02.22. - 2017.02.22.
Budapest
2017.02.22. - 2017.02.22.
Tatabánya
2017.02.22. - 2017.02.22.
Szekszárd
2017.02.22. - 2017.02.22.
Budapest
2017.02.22. - 2017.03.12.
Győr
2017.02.21. - 2017.02.21.
Budapest
2017.02.21. - 2017.02.21.
Budapest
2017.02.21. - 2017.02.21.
Budapest
2017.02.21. - 2017.02.21.
Győr
2017.02.21. - 2017.02.21.
Békéscsaba
2017.02.21. - 2017.03.22.
Békéscsaba
2017.02.20. - 2017.02.28.
Debrecen
2017.02.20. - 2017.04.30.
Budapest
2017.02.17. - 2017.04.19.
Békéscsaba
2017.02.16. - 2017.04.23.
Gyula
2017.02.16. - 2017.03.16.
Szentes
2017.02.15. - 2017.03.25.
Püspökladány
2017.02.14. - 2017.08.20.
Kecskemét
2017.02.12. - 2017.03.12.
Debrecen
Magyar Fotográfiai Múzeum - Kecskemét
Cím: 6000, Kecskemét Katona József tér 12.
Telefonszám: (76) 483-221
Nyitva tartás: Sze-V 10-17
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2012.06.08. - 2012.09.02.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
500 HUF
Belépő diákoknak
300 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
300 HUF
A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy a fotóművészet területén a két világháború között Magyarország a legjelentősebb alkotókat felvonultató országok között volt. André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassai (Halász Gyula) és Robert Capa (Friedmann Endre Ernő) alkotásai a világban bárhol garanciát jelentenek a sikerre, műveik a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai.

Méltatlanul kevés szó esik azonban azokról, akik Magyarországon alkottak, és kelet-európai fotóművészként próbáltak érvényesülni az első világháború utáni időktől egészen az egész térséget politikai értelemben átformáló 1989-es rendszerváltásokig.

A kiállítás koncepcióját az adja, hogy bemutatjuk a magyar fotótörténet egy-egy évtizedének jelentős alkotóit, akik, habár hazájukban maradtak, mégis képesek voltak arra, hogy nemzetközi mércével mérve is számottevő alkotásokat hozzanak létre. Természetesen ismertségük nem vetekedhet a Magyarországról emigrált, és később hazájukon kívül világhírnevet szerzett fotográfusokéval, de nem voltak kevésbé tehetséges alkotók.

Az első világháború utáni években, egészen az 1980-as évek végéig Magyarországon nem működtek olyan intézmények vagy szerveztek, amelyek a magyar fotóművészet alkotásait a kellő minőségben bemutatták volna Európában vagy azon kívül is. Az a néhány siker, amelyet a két világháború közti magyar fotó elkönyvelhetett magának, mind egyéni teljesítményeken alapult, de annál fontosabbak a magyar és a kelet-európai fotográfia számára. Például Pécsi József Németországban jelentetett meg több albumot a második világháború előtti évtizedekben, Balogh Rudolf, vagy éppen Berekméri Zoltán alkotói pályája pedig azt a lehetséges utat mutatja, amikor az alkotóművész vagy saját hazája korlátai közt, vagy önmagába zárva él. Ugyanakkor az 1970-es évektől kezdődően megfigyelhetjük azokat az életműveket, amelyeket már nemzetközi figyelem is kísért, mint Korniss Péter vagy Féner Tamás esetében.