Eseménynaptár
2017. február
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
1
2
3
4
5
2017.02.22. - 2017.02.22.
Győr
2017.02.22. - 2017.02.22.
Budapest
2017.02.22. - 2017.02.22.
Tatabánya
2017.02.22. - 2017.02.22.
Szekszárd
2017.02.22. - 2017.02.22.
Budapest
2017.02.22. - 2017.03.12.
Győr
2017.02.21. - 2017.02.21.
Budapest
2017.02.21. - 2017.02.21.
Budapest
2017.02.21. - 2017.02.21.
Budapest
2017.02.21. - 2017.02.21.
Győr
2017.02.21. - 2017.02.21.
Békéscsaba
2017.02.21. - 2017.03.22.
Békéscsaba
2017.02.20. - 2017.02.28.
Debrecen
2017.02.20. - 2017.04.30.
Budapest
2017.02.17. - 2017.04.19.
Békéscsaba
2017.02.16. - 2017.04.23.
Gyula
2017.02.16. - 2017.03.16.
Szentes
2017.02.15. - 2017.03.25.
Püspökladány
2017.02.14. - 2017.08.20.
Kecskemét
2017.02.12. - 2017.03.12.
Debrecen
Kegyeleti Múzeum - Budapest
A múzeum bejárata
Cím: 1086, Budapest Fiumei út 16. C épület
Telefonszám: (1) 323-5132, (1) 323-5239
Nyitva tartás: H-Cs 10-15, P 10-13
állandó kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
"A kegyeleti szertartások kellékei" című kiállítás a búcsúzás tárgyi emlékeit és szertartásruháit mutatja be.

A gyászdivatot a 19. században, az I. világháborúig a bécsi divattervezők diktálták. (Igaz, hogy ez nem nevezhető bécsi iskolának, mivel példaképük a párizsi divat volt.) Hazánkban a gyászdivat tervezés a 19. század 70-es éveitől kezdett önállósulni. A korabeli divatlapokból (Divatszalon, Magyar Bazár) követhetjük nyomon az akkori gyászdivatot, illetve annak változását.

A kiállításon a ravatalozó berendezését is megtekinthetjük. Ez a következő tárgyakból állt: a koporsó és az annak elhelyezésére szolgáló tumba, a "Szent Mihály lova" (katafalk), a rózsafüzér a "Mária Kongregáció" tagjainak koporsójára, kandeláberek és gyertyatartók, rendjelpárnák, a falakat borító gyászdrapériák, a szertartás kellékeinek elhelyezésére szolgáló asztalka, terítővel, szenteltvíztartóval.

A szertatáshoz nélkülözhetetlenek voltak az énekkönyvek, imakönyvek és a szertartásruhák. A tárolókban palástok, miseruhák, dalmatikák, valamint öltözék kiegészítő stólák és manipulusok (kézelő) láthatók. A ruhadarabok Szlovákiából, Szlovéniából és Romániából származnak.

A tárlóban megtekinthető fehér miseruhán az alma a halhatatlanság lehetőségét jelzi, a szőlő pedig az élet és a halál jelképe. (A szőlőtőbe metszés egyértelműen a halál jele, de az új sarjadék az életé.) A szertartásruhák bemutatott formája a Il. Vatikáni Zsinat idejéig (1962-1968) volt használatában.

A 19-20. században és napjainkban is, a halálhír közlése kötött formában zajlott le. A 19. század elején ez személyes hangú, kézzel írott levélben történt, amit a század második felében a "parte cédula", egy sematikus nyomtatvány váltott fel. Az előre gyártott "szomorú jelentés"-t a temetkezési vállalkozóknál lehetett beszerezni.

A parte cédula egyben meghívást is jelentett a gyászünnepélyre, temetésre. Akik személyesen kapták meg a partét, azok személyesen nyilvánítottak részvétet, akik postán, azok szintúgy postán küldték vissza részvétnyilvánításukat. Ha a gyászoló család az írásos részvétnyilvánítást megkapta, úgy hat héten belül a részvétnyilvánítónak kártyát küldött, ami a személyes látogatás elfogadását valamint a mélygyász utáni viszontlátogatást jelentette. Ezen formáságok betartása sokszor segítette a gyászolót abban, hogy élete visszazökkenjen a régi kerékvágásba.