Eseménynaptár
2018. április
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
2018.04.27. - 2018.04.27.
Kiskunfélegyháza
2018.04.26. - 2018.06.04.
Budapest
2018.04.26. - 2018.05.19.
Szeged
2018.04.25. - 2018.04.25.
Győr
2018.04.25. - 2018.04.27.
Veszprém
2018.04.21. - 2018.09.02.
Gödöllő
2018.04.21. - 2018.08.20.
Budapest
2018.04.20. - 2018.07.29.
Debrecen
2018.04.17. - 2018.05.16.
Budapest
2018.04.12. - 2018.09.02.
Budapest
2018.04.11. - 2018.12.02.
Veszprém
2018.04.10. - 2018.05.10.
Szekszárd
2018.04.06. - 2018.05.13.
Kecskemét
2018.03.01. - 2018.05.31.
Budapest
2018.03.01. - 2018.08.31.
Budapest
2018.02.25. - 2018.04.29.
Budapest
2012.03.01. - 2012.03.31.
Vác
2012.02.01. - 2012.02.29.
Miskolc
2012.01.22. - 1970.01.01.
Budapest
2011.10.04. - 1970.01.01.
Nagykáta
Kegyeleti Múzeum - Temetkezési és Kegyeleti Szakgyűjtemény - Budapest
A múzeum bejárata
Cím: 1086, Budapest Fiumei út 16-18. M épület I. em/1.
Telefonszám: (1) 896-3792, (70) 642-5090
Nyitva tartás: H-V 9-17
állandó kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
"A kegyeleti szertartások kellékei" című kiállítás a búcsúzás tárgyi emlékeit és szertartásruháit mutatja be.

A gyászdivatot a 19. században, az I. világháborúig a bécsi divattervezők diktálták. (Igaz, hogy ez nem nevezhető bécsi iskolának, mivel példaképük a párizsi divat volt.) Hazánkban a gyászdivat tervezés a 19. század 70-es éveitől kezdett önállósulni. A korabeli divatlapokból (Divatszalon, Magyar Bazár) követhetjük nyomon az akkori gyászdivatot, illetve annak változását.

A kiállításon a ravatalozó berendezését is megtekinthetjük. Ez a következő tárgyakból állt: a koporsó és az annak elhelyezésére szolgáló tumba, a "Szent Mihály lova" (katafalk), a rózsafüzér a "Mária Kongregáció" tagjainak koporsójára, kandeláberek és gyertyatartók, rendjelpárnák, a falakat borító gyászdrapériák, a szertartás kellékeinek elhelyezésére szolgáló asztalka, terítővel, szenteltvíztartóval.

A szertatáshoz nélkülözhetetlenek voltak az énekkönyvek, imakönyvek és a szertartásruhák. A tárolókban palástok, miseruhák, dalmatikák, valamint öltözék kiegészítő stólák és manipulusok (kézelő) láthatók. A ruhadarabok Szlovákiából, Szlovéniából és Romániából származnak.

A tárlóban megtekinthető fehér miseruhán az alma a halhatatlanság lehetőségét jelzi, a szőlő pedig az élet és a halál jelképe. (A szőlőtőbe metszés egyértelműen a halál jele, de az új sarjadék az életé.) A szertartásruhák bemutatott formája a Il. Vatikáni Zsinat idejéig (1962-1968) volt használatában.

A 19-20. században és napjainkban is, a halálhír közlése kötött formában zajlott le. A 19. század elején ez személyes hangú, kézzel írott levélben történt, amit a század második felében a "parte cédula", egy sematikus nyomtatvány váltott fel. Az előre gyártott "szomorú jelentés"-t a temetkezési vállalkozóknál lehetett beszerezni.

A parte cédula egyben meghívást is jelentett a gyászünnepélyre, temetésre. Akik személyesen kapták meg a partét, azok személyesen nyilvánítottak részvétet, akik postán, azok szintúgy postán küldték vissza részvétnyilvánításukat. Ha a gyászoló család az írásos részvétnyilvánítást megkapta, úgy hat héten belül a részvétnyilvánítónak kártyát küldött, ami a személyes látogatás elfogadását valamint a mélygyász utáni viszontlátogatást jelentette. Ezen formáságok betartása sokszor segítette a gyászolót abban, hogy élete visszazökkenjen a régi kerékvágásba.