2024. április 19. péntek
Emma
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Mi kell az öntöttvas előállításához?
Elsődlegesen vasérc, valamint szén, ami az olvasztáshoz kell, lehetőleg egy kis, gyorsfolyású hegyi patak (ezzel gépeket lehet működtetni) és természetesen szorgalmas munkás kéz. Ismerni kell az anyag összetételét az ötvözőanyag kiválasztásához.
A múlt században a történelmi Magyarországon, a Kárpátok vonulatában ezek rendelkezésre álltak. Ám 1900. után, amikor ezeket a területeket elcsatolták az országtól, megváltozott a helyzet: ekkor Salgótarján indult fokozottabb fejlődésnek. Immár új szelek fújtak a művészetben: az egyenes vonalak jöttek divatba, felhagyva a korábbi gyönyörű motívumokkal.
A kályhák díszítése nemcsak esztétikai élményt szolgált. Azzal, hogy csipkefinom felületet készítettek, szinte duplájára emelték a hőleadó képességet. A tűztisztító készlet tartóján leginkább tüzet gyújtó gyereket ábrázoltak, az ajtókon a mitológiából ismerős Vulcanus, vagy a római házi tűzhelyek istene, "Hestia" látható, a fürdőszobai kályhán pedig nádas tóban fürdő lányok jelennek meg.
Sokszor merül fel a kérdés: vajon mikor gyártották ezeket a tárgyakat?
Nem tudjuk, mert nem tartalmaznak évszámot, hiszen így nem kellett évenként a dátum után igazítani a mintát. Egyébként erre nem is volt szükség, mivel nem egyedi tárgyakról, hanem szériatermékekről van szó: katalógusból állították össze őket - kívánság szerint.
Ugyanígy nem lehet tudni, hogy melyik öntődében készítették őket. A gyár neve csak ritkán jelent meg a termék felületén. A különböző technikai eljárásokat, formákat sem köthetjük egy-egy üzemhez, hiszen az öntőformákat készítő művészemberek vándoroltak egyik öntődéből a másikba, és a már kipróbált technikát, formát vitték magukkal.
A kiállításon megcsodálhatjuk ezeket a csodálatos öntöttvas kályhákat, de megtekinthetjük a kút- és falikút gyűjteményt is, valamint számos öntöttvas háztartási eszközben, dísztárgyban és kisplasztikában gyönyörködhetünk. Megszemlélhetjük ezeket a technikai bravúrral előállított tárgyakat, melyeknek utólagos megmunkálása a kiöntés után már nem volt lehetséges.
Elsődlegesen vasérc, valamint szén, ami az olvasztáshoz kell, lehetőleg egy kis, gyorsfolyású hegyi patak (ezzel gépeket lehet működtetni) és természetesen szorgalmas munkás kéz. Ismerni kell az anyag összetételét az ötvözőanyag kiválasztásához.A múlt században a történelmi Magyarországon, a Kárpátok vonulatában ezek rendelkezésre álltak. Ám 1900. után, amikor ezeket a területeket elcsatolták az országtól, megváltozott a helyzet: ekkor Salgótarján indult fokozottabb fejlődésnek. Immár új szelek fújtak a művészetben: az egyenes vonalak jöttek divatba, felhagyva a korábbi gyönyörű motívumokkal.
A kályhák díszítése nemcsak esztétikai élményt szolgált. Azzal, hogy csipkefinom felületet készítettek, szinte duplájára emelték a hőleadó képességet. A tűztisztító készlet tartóján leginkább tüzet gyújtó gyereket ábrázoltak, az ajtókon a mitológiából ismerős Vulcanus, vagy a római házi tűzhelyek istene, "Hestia" látható, a fürdőszobai kályhán pedig nádas tóban fürdő lányok jelennek meg.
Sokszor merül fel a kérdés: vajon mikor gyártották ezeket a tárgyakat?
Nem tudjuk, mert nem tartalmaznak évszámot, hiszen így nem kellett évenként a dátum után igazítani a mintát. Egyébként erre nem is volt szükség, mivel nem egyedi tárgyakról, hanem szériatermékekről van szó: katalógusból állították össze őket - kívánság szerint.
Ugyanígy nem lehet tudni, hogy melyik öntődében készítették őket. A gyár neve csak ritkán jelent meg a termék felületén. A különböző technikai eljárásokat, formákat sem köthetjük egy-egy üzemhez, hiszen az öntőformákat készítő művészemberek vándoroltak egyik öntődéből a másikba, és a már kipróbált technikát, formát vitték magukkal.
A kiállításon megcsodálhatjuk ezeket a csodálatos öntöttvas kályhákat, de megtekinthetjük a kút- és falikút gyűjteményt is, valamint számos öntöttvas háztartási eszközben, dísztárgyban és kisplasztikában gyönyörködhetünk. Megszemlélhetjük ezeket a technikai bravúrral előállított tárgyakat, melyeknek utólagos megmunkálása a kiöntés után már nem volt lehetséges.
|
|
